A zene olyan, mint két biztos mankó,

amikor már felállni sem tudnék,

a hónom alá simul szépen,

egy-egy, jobbról is – balról is

majd lassan botorkálni kezdek,

és ahogy csak szól és szól,

egyre biztosabbak lesznek a lépéseim,

majd eldobom őket, és szaladni kezdek.

 

Zene I.