Mindig valami felé utazni
soha oda nem érni,
vagy egyszer elérni,
de aztán gyorsan tovább menni
és csak menni, menni, menni.
Hónap: 2018 november
Aztán reggel
Aztán reggel mindenki nekiindul, de a legtöbben már ekkor feladják – fáradt irodisták, fáradt prolik, gyerekek akik utálják az iskolát, bort kortyoló, tarháló hajléktalanok, akik már nem is küzdenek. Menetel a tömeg, menetelek én is, aztán ritmust váltok, lelassítok, hiszen már nem sietek sehová. Ahogy lassabban megyek észreveszem, hogy nem mindenki menetel, és van, aki mosolyog, vannak, akikből sugárzik valami – erő? boldogság? élet? Például az anya, aki minden reggel lendületesen, a csüggedés legkisebb jele nélkül áttolja tolókocsis fiát a téren, valahova – hogy hova, az nem is lényeges. Ha esetleg tehetetlenség venne erőt rajtam, csak rá gondolok, és mindjárt elszégyenlem, magam, nincs miért rosszul éreznem magam. Meg elvégre is hűnek kell maradnom a nevemhez, nomen est omen*, és felborzolom a szőröm, kivillantom az agyaram és futásnak eredek, és harcolok, küzdök tovább.
*Rudolf, jelentése: “büszke farkas”
Step Down
Nem mondhatnám, hogy a Sick of it All nagy kedvencem lenne, de alapvetően szeretem a punk és hardcore stílust (főleg régebben hallgattam sokat – hiába a gyökerek!). A Step Down a mai napig megmaradt a lejátszási listáimon, mivel számomra ez a tökéletes HC-hímnusz. Egyszerű a dal mint a százasszög, de majd’ szétrobban az energiától. És hogy nekem mit is mond (illetve üvölt)? Azt, hogy minden napot ilyen elánnal és nagy energiával kell megélni, és belerakni, amit csak lehet, munkába, a szenvedélyeinkbe (itt a művészetre, vagy sportra gondolok), a másokkal való törődésbe. És ha esetleg nem megy? Na, akkor rakom be a Step Down-t.
A magányos férfi lemezekkel
Ott ültem este az A38 hajón, és vártam, hogy kezdődjön az énekesnő koncertje. Mellettem az üvegen túl kivilágított sétahajók úszkáltak, rajtuk emberek. Mögöttük ott ment a csepeli HÉV, mint valami furcsa, nem e világi hernyó. Sose láttam ilyennek, pedig gyerekkorom óta rengeteget utaztam rajta. Aztán megfordultam és körülnéztem a teremben. Senki sem volt egyedül rajtam kívül. Az emberek nagy része retteg egyedül, azt hiszi, hogy elveszik, vagy megszűnik létezni, ha nem látja a másik, vagy megőrül a gondolattól, hogy egyedül lesz, hiszen romantikus filmekben sincsenek egyedül az emberek. Egyszóval egyedül ültem ott, amikor bejött egy másik férfi egyedül és leült abba a sorba, ahol én voltam. Más nem is ült a sorunkba, mintha leprások lettünk volna, inkább álltak a párjukkal, barátjukkal, ismerősükkel. Kicsit büszkén mosolyogtam magamban, hogy lám, nekem meg sem kottyan, hogy egyedül legyek, elégedetten ülök, és várok. Hátha még tudnák, hogy amikor hazaérek egyenesen örülök, hogy egyedül vagyok, mert szétszed a rengeteg ember (magyarok és külföldiek) a cégnél a problémáival, meg a szeretetével. A koncert remek volt, viszont amikor néha “magányos társamra” néztem, furcsa érzés lett úrrá rajtam. A férfit valami furcsa hidegség vette körül, szinte sugárzott belőle, mereven ült, mintha saját fájdalmai, szomorúságának márványszobra lenne. Amikor vége lett a koncertnek együtt szálltunk buszra. Két vinyl lemezt is vett, azokat szorította, ölelte magához, így még valamiképpen jobban kiütközött mennyire magányos lehet. Ahogy néztem, feltűnt hogy a busz ablakán nincs ott a tükörképe. Némileg félve felnéztem a szemben lévő üvegre, de szerencsére az enyém ott volt, aki biztatóan visszamosolygott rám, és intett, hogy még nincs veszve minden.
Black Friday
Fergeteges akciók, le ne maradjon,
kihagyhatatlan ajánlatok
most, csak önnek, csak neked
vidd, vedd, használd, élvezd
álomkonyha 20%
táblagépek 30%
téli ruházat 40%
mosógép 50%
síkképernyős TV 30%
egy kedves mosoly 40%
Szerelem 60%
A magány és egyedüllét ingyen elvihető.
Push Off
A The Palms Push Off című dalát először a Kindgom című sorozatban hallottam, ami talán az egyik legjobb széria, amit láttam. Amellett, hogy nagyon drámai, mély és művészi volt, egy rakás jó zene szólalt meg benne (szinte minden részben). Szóval itt hallottam a Push Off-ot, így először a ketrecharccal foglalkozó Kulina családot kötöttem a dalhoz, meg Jay “felelősségteljes őrületét”, és Los Angelest, a pálmafákat, a fakó napfényt, a tengerparti hangulatot. Persze aztán rakódott a dalba rengeteg minden a saját életemből – a nyári kirándulásaim, ahol sokszor megszólalt szám, vagy amikor egyszerűen csak mentem valahova, felhúzott napfénytetővel, a jó öreg járgányommal*. Amikor a Push Off szól, ráadásul még a szokásosnál is higgadtabban vezetek, felveszem a dal nyugodt ritmusát, szépen váltok, lazán pörgetem a kormányt. Aztán komolyabb dolgokat is beleéreztem a dalba – azt, hogy hiába maradtam egyedül, de kiegyensúlyozott maradtam, boldog vagyok, és egészen meg tudtam újulni, magam számára is meglepő módon. Valami laza, hanyag nyugalmat érzek ki a dalból, és szeretném, hogy amikor csak lehet ebben az állapotban tudjak létezni.
*Egy ezüst színű, 15 éves, de megbízható Citroen Xsara-tól van szó, 1.6-os motorral.
Zene
A zene olyan, mint valami jóféle drog
egyre csak szívod magadba
soha nem elég belőle, és azt
hazudja, hogy minden lehetséges,
felemel, majd sunyin, és könnyedén elvisz
a szép múltba, a még szebb jövőbe,
vagy mindkettőbe egyszerre
és bezár egy furcsa, végtelen pillanatba,
aztán amikor nem hallgatod,
rájössz, hogy átejtettek. Mégis,
néha előfordul, ha elég ádáz vagy,
megcsinálod a lehetségest, esetleg még többet is.
Megjegyzés: a szerző nem használ drogokat, sőt nem szimpatizál velük. De egy hasonlat kedvéért azért mégiscsak “használta”.
A kutya
A buszból látok egy öreg kutyát,
egy nyomorult roncstelepet őriz
elgyötörten és közönyösen kushad
a rozsdás fémmaradékok között
sajnálom, és eszembe jut, hogy
én ugyan ilyen fáradtan és elkeseredetten
őrzöm a saját emlékeimet
fiókokban, könyvek lapjai közé rejtve,
és a laptop különböző mappáiban.
Kiütés
Igaza van Bukowskinak. Az írás:
“legyen nehézsúlyú küzdelem”
tegnap tizenkét meneten keresztül végigpüföltek
éjfél után még mindig ütöttük egymást
én meg a világ, a valóság, a realitás,
úgy küzdöttem, ahogy a nevem kívánja
– a Rudolf annyit jelent: büszke farkas –
mégis a földre vittek, amikor pedig
rám számoltak, nem mozdultam,
csak feküdtem bénán
összeverten, legyőzötten, fáradtan,
de nagyon boldogan.
Rövidek 