A napfény táncol a hullámokon
csillogva mindig máshol felvillanva
ahogy lebegek a vízen és figyelem
táncoló fényt, az emlékek is így
villannak fel gyorsan bennem
mintha az egész tó tudna mindenről
és mindenkiről…
mintha minden emlékem a hullámok
között pihenne…
Este több rövid és sör után sétáltunk ki a Balatonhoz
A csillagos ég takarta be a tavat, olyan volt,
mintha az egész Univerzum odahullott volna elénk.
Furcsa mód az ilyen varázslatos pillanatokban
mindent lehetségesnek tartunk,
a múlt és jövő egyaránt megnyugtató
a csillagfényben megcsillanó hullámokban
régi emlékek villannak fel, emberek, helyek, érzések
mintha az égbolt egy takaró lenne, és valaki
ott fent megrázta volna, hogy belepjen az egész életem
jól van úgy, ahogy van az egész, gondoltam
de nem csak a piától, szerencsére…
Reggel a hegy tetején teljes köd és lovecraft-i hangulat.
Jóformán semmit nem látni Budapestből,
csak a város moraját hallani.
Minden szürke, fakó, és színtelen
Én, meg néhány turista lézengünk a ködben, mint a kísértetek.
Várjuk, hogy kisüssön a Nap, hogy újra
élő emberként sétáljunk, és csodáljuk a színeket.
Rövidek 