Régóta hallgattam már anyám meséiben élő őseim hívását hogy térjek vissza a neonfényes városból a földhöz hagyjam ott az épületek, és emberek dzsungelét, a dülöngélő villamosokat, emlékeimmel zsúfolt tereket a lüktető dobogást, ami soha nem hagyott nyugodni… szóval visszatértem a földhöz, a kezem minden nap piszkos lesz, a körmeim alá megy a föld egyengetem a talajt, metszek, alakítok… és engem alakít, tanít bölcsen a kert, az öreg almafa,a szívós gazok, a bólogató virágok, a szeszélyes zöldségek, az ezernyi bogár lassan megtanultam, hogy nem én vagyok az úr, hanem csak egy gondnok, a Természet alkalmazásában.