Húsz éve hallottam először ezt a dalt, 17 évesen. Pontosabban láttam a dal videoklipjét, ami Georges Méliès Utazás a Holdba című filmje nyomán készült, ódon díszletekkel, és régi jelmezekkel, a némafilmeket idéző mozgással. Fantáziadús, álomszerű klip, ahogy maga a dal is, amit fiatalon hallgatva elhittem, hogy valami nagy vagy jó dolog történhet velem bármikor, és ha most hallgatom még mindig elhiszem – szerencsére.

“We’ll make things right, we’ll feel it all tonight
We’ll find a way to offer up the night tonight
The indescribable moments of your life tonight
The impossible is possible tonight…”

Himnikus, kicsit melankolikus, mégis alapvetően bizakodó dal ez, finom vonósokkal, meglóduló ütemekkel.  Az album amelyen található (Mellon Collie and the Infinite Sadness), pedig életem egyik meghatározó élménye lett, hiszen Billy Corgan és zenekara olyan műfaji és stíluskavalkádot vonultat fel, illetve olyan érzelmi hullámvasútra ülteti fel az embert, amely zavarba ejtően gazdag. A trashmetált lepipáló zúzástól a new wave-ig, popig, barokkos vonósokkal teleaggatott dalig minden van a dupla albumon – akárcsak érzelem: féktelen düh, szomorúság, öröm… Az egész mégis nagyon egyben van, és mással össze sem hasonlítható, a kicsit őrült, furcsa varjú-hangú frontembernek és nagyszerű, különc zenésztársainak köszönhetően. Szóval még mindig hiszem, hogy történhetnek velem különleges, nagyszerű, és jó dolgok – a dal pedig tovább kísér.