A város is olyan rengeteg, mint az erdő

csak csönd helyett zajjal és fénnyel van tele

autók füstjével, villamosok zörgésével,

emberek hangjával, bajával, szerelmével

és annyi az ember, mint erdőben a levél

szóval itt sétálok a Múzeum körúton és

fiatalságom nyomait látom:

hogy szerelmesen ülök a múzeum lépcsőin

hogy sietek a könyvtárba olvasni,

hogy bemegyek egy antikváriumba,

– csakhogy még eggyel több könyvem legyen –

hogy zenével a fülemben megyek az egyetem felé

hogy Andrissal a lépcsőfordulóban ülünk,

és nézzük a lányokat, akik nem néznek minket

hogy Józsival beszélgetünk és akkor még nem tudjuk

hogy barátok leszünk – és azok is maradunk

ilyesmik jutnak eszembe, ezek az emlékek

ragadtak az épületekre, a fákra, az utakra,

itt a Múzeum körúton, Pesten.