Rendületlenül forgatjuk a Gépezet kerekeit
és termeljük a profitot, GDP-t, illetve
növekedünk, mert különben végünk
A hatalmas kerekek soha nem állnak meg
mi vagyunk az olaj, mi vagyunk az üzemanyag
Z.-vel filozofálgatva arról beszélünk, hogy
a Gép soha nem fog megállni, csak ha mi,
emberek együtt pusztulunk vele.
A Föld azután is lesz és élni fog – nevetünk.
Addig is tovább forgatjuk a Gépezet kerekeit
Hideg, örökké számításokat végző gazdáink pedig
elégedetten figyelik áldozatos munkánkat.
Forróság, a Balaton langyos, szikrázik a napsütésben
ízléstelen és rikító matracok és úszógumik tömege
és az ilyenkor nyáron jellegzetes hangok:
beszéd, kiabálás, és nevetés furcsa kevercse
minden olyan, mint gyerekkoromban –
önfeledten fürdök, prüszkölök, soha nem jönnék ki
aztán lefelé hullik lassan a Nap az északi oldalon,
egy apa pedig ezt mondja a kisfiának:
“Holnap szeptember lesz, már ősz.”
Megerősítés képpen aztán másnap, hazafelé vezetve
a kocsim előtt sárga leveleket hord el a szél.
Rövidek 