Kategória: Zenéről

Takeshi’s Cashew

On Szerző: K.R.Á.itt: ZenérőlMegjegyzés hozzáfűzése

Soha nem hallottam a Takeshi’s Cashew nevű osztrák zenekarról. A The Keeymen előzenekaraként léptek fel az A38 hajó apró Orr stúdiójában. A koncert előtt valamiért nem hallgattam bele a zenéjükbe, az esemény előtti napokban pedig már direkt nem tettem ezt meg. Ha lehet, még több ilyet fogok még csinálni, bár ezt a mai világban már elég nehéz megtenni. Egyszóval még tavaly, október 24.-én este szembesültem a zenéjükkel, már a hangolásnál látszott, hogy itt valami nagyon érdekes dolog készül, hiszen az egyik tag legalább tízféle fúvós hangszert cipelt fel a színpadra… Aztán elkezdtek játszani…. Funk, nagyon erős basszus, retro, 70′-es évekbeli szintihangzás, szörfgitárok, világzenés ízek, krautrock, afrobeat keveréke. Ez a sok íz mégis nagyon összeért a színpadon, és két dal után már erősen bólogattam. A srácok nagyon lazán, profin zenéltek – kicsit erre tanítottak az este, hogy nyugodtan engedjem el magam, had vigyen az élet, játsszak csak felhőtlenül, de nagy odafigyeléssel, ahogy ők teszik. Azóta, ott vannak a lejátszóban a kocsiban, és mindig emlékeztetnek erre.

William Tyler

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, ZenérőlMegjegyzés hozzáfűzése

A Nashville-i (1979) születésű Willam Tyler zenei pályafutása már 19 évesen elkezdődött amikor bekerült a Silver Jews és a Lambchop nevű együttesekbe. Önálló zenei pályája azonban az 2010-es
Behold the Spirit című albummal kezdődött, azóta pedig Tyler egyéni hangzású gitárossá nőtte ki magát, jobbnál jobb albumokkal. Hősünk instrumentális zenét játszik, amelyben indie, folk, rock, és country keveredik sajátos eleggyé. Tyler hangulatos dalai remekül idézik meg az USA végtelen útjait, a kisvárosokat, és a vidéki országrészeket. Zenéje tényleg olyan, mintha egy öreg autóval hajtanánk, valahol az isten háta mögött, egy hosszú úton… Egészen kitágul a tér és idő Tyler-t hallgatva, mintha soha nem lenne vége az útnak, úgy érzem, mintha a fizikai és lelki táj egyaránt kitágulna.

DMA’S

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, ZenérőlMegjegyzés hozzáfűzése

DMAs1

Mennyire fontos is a külső, illetve mennyire nem. Az ausztrál DMA’S tagjaiból nem sokat nézne ki elsőre az emberek többsége. Ebbe a csapdába csak azért nem léptem bele, mert körülbelül hasonlóan nézek ki, mint ők. Először engem is nagyon meglepett, hogy mennyire mély zenét játszanak, mindenféle artisztikus körítés, meg imidzs nélkül. Mert mostanság, aki művészinek szeretne látszani mindenféle kelléket ölt magára – legyen ez ruha, szemüveg, szakáll, “menő” helyek látogatása. Tommy O’Dell és bandája ellenben úgy néz ki, mintha valami kültelki srácok lennének, vagy éppen ipari tanulók. Érdekes módon akik nagyon elvont, entellektüel fazonoknak szeretnének látszani, gyakran nagyon felszínesek, és a legkevésbé sem érdekesek. Mélységet sehol sem lehet vásárolni. Visszatérve a DMA’S-ra – az egyszerű külső mögött, hihetetlen jó dalok és mélységek rejtőznek.

 

Hazel English – I’m Fine

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, Zenéről1 hozzászólás

Hazel-English-press-photo-3-credit-June-Rustigan-1477425229-640x424

 

Nagyon ártatlan dalnak indul Hazel English I’m Fine című álmatag, finom dala. Aztán ez az ártatlanság gyorsan szertefoszlott, bebújt a bőröm alá, aztán pedig bekúszott egészen a szívemig. Olyan erős hangulata van a dalnak, aminek nem tudtam ellenállni – nosztalgia és melankólia keveredik benne. (A dal klipje erre még rátesz egy lapáttal a régi fotókkal és illusztrációkkal). Önkéntelenül belehúz a dal az emlékeim közé, én meg csak nézem őket, mint valami filmet. Valami egészen halvány, de valami egészen éles még – helyek, arcok, benyomások, jelentéktelennek tűnő hangulatok – az egész alatt pedig szól ez a nyugtalanító dal. Valahogy így képzelem az öregeket, akik csendben üldögélnek és elgondolkodni látszanak – visszagondolnak egy egész életre. Félelmetes, nagyszerű, és szép dolog. Persze én nem vagyok öreg, de egyre több az emlékem, a dal hallgatása alatt pedig belemerülök az emlékezésbe. Ezért aztán fura módon az I’m Fine egyszerre szép, de veszélyes dal egyszerre.

 

CocoRosie – Rainbowarriors

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, ZenérőlMegjegyzés hozzáfűzése

cocorosie-3

 

Bizarr az egész. Egy amerikai multi-instrumentalista, művészi tehetséggel, és furcsasággal megáldott testvérpár elkezd zenélni Párizsban – hol máshol? Sierra Casady – aki operaénekesnek tanult – áriázik, testvére  Bianca pedig egérhangon reppel, az egész alatt pedig valószínűtlen alapok szólnak. A Rainbowarriors a kedvenc dalom tőlük. Egyszerre nagyon idétlen, vicces, ugyanakkor emelkedett, sajátosan melankolikus. A dal legfőképpen a hétköznapokban megbújó fura dolgokat, fantáziát és humort jelenti számomra. Legyen bármilyen szürke, vagy reménytelenül rossz egy napom, ha meghallgatom a Rainbowarriors-t akkor rájövök – hogy oké, lehet, hogy nem egy túl jó nap, de mindig ott van valami reménykeltő a közelben: legyen az egy ember, egy hülye poén, vagy egy fura történés. Mást is jelent számomra dal, mégpedig azt, hogy van bennem valami clown-szerű, így sem magam, sem pedig a világ egyes dolgait nem tudom túl komolyan venni.

 

 

Kurt Vile – Learning to Fly

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, Zenéről3 hozzászólás

u3929-A-1203535-1338906186-1172.jpeg

 

A Learning to Fly eredetileg egy Tom Petty dal, amit nagyon szeretek. Alapvetően nosztalgikus, de bizakodó, emelkedett hangulatú dal. Rengetegen feldolgozták, alapvetően az eredeti szellemében, azonban a Kurt Vile-féle verzió valahogy egészen más. Minden benne van, mint ami az eredetiben, de Vile hozzád a saját személyiségéből adódó bolondságból, és különcségből. Valami esendőséget és sebezhetőséget is belevisz a dalba, amit lehet, hogy csak én érzek ki a zenéből – nem véletlenül. Sokszor meghallgattam a dalt, és rájöttem, hogy bármennyire is erős vagyok, és elviselek szinte bármit, nagyon is sebezhető vagyok. Sebezhető és különc – annak érzem Vile-t is, amikor ezt a dalt játssza. Hiába vagyok magabiztos, és egy fajta “leader” a munkában, nyugodt a mindennapokban, de mégiscsak sérülékeny vagyok, mint Vile ócska gitárja. Próbálok bezárkózni, ahogy tudok, de ez nem megy könnyen, ha ez a dal is simán beférkőzik a szívembe.

 

Box Car Racer – Cat Like Thief

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, ZenérőlMegjegyzés hozzáfűzése

ba43c399862e01f4e95ed3f5c32cb9b1

 

Az univerzális dal, bármikor, bármilyen hangulatomhoz megfelel. Nagyon régi kedvenc, és még mindig folyamatosan hallgatom. Rémesen egyszerű, ugyanakkor furcsa szám ez a Cat Like Thief. Egyrészt ott van a lüktető ritmus Travis Barker dobjátékának és a ráépülő monoton gitárnak köszönhetően. Másrészt az egymástól homlokegyenest ellentétes két énekstílus: Tom DeLonge “hülye gyerek hangja” és a vendégszereplő Tim Armstrong beszédszerű éneklése – még érdekesebb hangulatot adnak az egésznek. Hipnotikus, kavargó a zene, amely érdekes módon mindig megnyugtat. Ha rossz kedvem van, akkor kihúz belőle, ha jó kedvem van, akkor pedig csak elmélyíti azt. A lényeg, hogy a dal valamilyen ritmust ad a gondolataimnak, érzéseimnek, összerendezi őket a magukba visszatérő egyszerű ütemekkel. Most éppen felejtéshez “használom”. A zene, mint valami lassú centrifuga forgatja az érzéseimet, és lefelé nyomja őket a szív mély tárnáiba. Tulajdonképpen a szívdobogás is eszembe jut erről a ritmusról – hát nagyon faszán összerakták ezt a dalt.

 

 

Tocotronic – Let There Be Rock

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, ZenérőlMegjegyzés hozzáfűzése

tocotronic-news-zum-neuen-album

 

Az egyik kedvenc német zenekarom a Tocotronic, igaz hogy németül csak nyökögök. A Let Tehere Be Rock című daluk és annak klipje egyértelműen a gyerekkoromat idézi. Ugyan ez volt – iskola után, ha tehettük O.-val biciklizni mentünk, mivel semmilyen csoportban, vagy fakultatív dologban nem voltunk benne. Semmire nem voltunk jók, se szavalni, se színészkedni, se ilyen vagy olyan szakkörre járni, semmilyen klikkbe nem tartozunk. Szóval maradt a biciklivel kalandozás a lakótelepen, és a környező bányatavaknál, ahol a saját fantáziavilágunkat is sikerült felépítenünk. (Utólag belegondolva sokkal jobban jártunk vele, mintha a Padlásban szerepeltünk volna – mi egy saját történetet írtunk magunknak). A biciklijeink hűséges lovak voltak, mi pedig rettenetes hírű harcosok, akik egymással harcoltak vagy szövetségesként felfedezték a környéket. Sok más szereplője is volt a történetnek, és minden helynek megvolt a maga külön fantázia-neve. Aztán felnőve ködbe veszett az egész. Később felnőtt fejjel bringával bejártam a bevált útvonalunkat, ahol már csak a régi kalandok homályos emlékeit találtam – amelyek valahogy aztán szépen belevándoroltak ebbe a dalba.

 

 

 

Peter Schilling – Major Tom

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, ZenérőlMegjegyzés hozzáfűzése

460a4c7bae656bc04babb7a837e8765e7b1ec01d

 

Tipikus szinti-pop dal, ami kicsit idétlen, de a refrénnél nagyon emelkedett, komoly lesz, az effektek pedig tényleg az űrbe repítenek (ráadásul a sci-fit imádom). Bele lehet gondolni nagy távlatokat ezekbe a hangokba, el lehet révedni a múltban, vagy a jövőt tervezni – vagy mindkettőt egyszerre… Aztán úgy esett, hogy sokkal több lett ez a dal, mint ami. Ez a dal szólt, amikor balesetet szenvedtem/okoztam és majdnem kioltottuk egy másik emberrel egymás életét. “Drifting, falling,  Floating weightless, Calling, calling home…” aztán megtörtént minden, amit le se lehet írni, mert a Halál ilyen közelségét csak körül tudnám írni ügyetlenül – vagy még azt se. Itt van belezárva minden jeges pillanat ebbe a fura dalba, amit egy évig nem is bírtam meghallgatni… De bele van zárva a szerencsénk is, és minden jó, ami velem történik azóta is, illetve az a valaki is ott van benne, aki egykor voltam. Végül mégiscsak a távlatokról szól leginkább ez a dal…

Wolf Alice – Silk

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, ZenérőlMegjegyzés hozzáfűzése

wolf-alice---jordan-curtis-hughes---general-4-75d828b737f92c3b78f274253bd0a20dbe467402-s800-c85

 

A dalok olyanok, mint a bányák – tele járatokkal, alagutakkal, mindenféle tárnákkal. Valamelyik egyszerűbb, valamelyik pedig végtelenül bonyolult. Valamelyikben csak vas, vagy éppen arany van, valamelyikben mindenféle fém, és kincs. A Wolf Alice Silkje hihetetlenül gazdag számomra – mindenféle érzés benne van, amit megtapasztaltam az elmúlt időkben. Mit jelent elveszteni valamit, mit jelent majdnem nyerni valamit, milyen érzés megváltozni (mint maga a dal menet közben), milyen remek, lehetőségekkel teli egyedül, és milyen félelmetes egyedül – nagyapámat most értem meg igazán – mennyi nagyszerű emberre számíthatok, és mi mindent kibírok, a fene se gondolta volna.