Délutáni csend, meleg napfénnyel

Őszi szellő, sustorgó diófákkal,

Nézem a mozgó, sárguló leveleiket,

Az egyik táncolva bucskázik lefelé…

Az univerzum néma rendje…

Okoskodok magamban,

Aztán hirtelen ráeszmélek, hogy

Én nem a diófa vagyok,

Csak az éppen lehulló levél…