Bőven volt ideje a cigit sodorni. Egy cég portáján dolgozott, 12 órás váltásban dolgoztak a kollégáival, ő 06:00-tól 18:00 óráig eső műszakot teljesítette. A napnak volt egy rendes, többnyire kiszámítható íve, jellemzően a reggel 07:00-től 09:00-ig terjedő idősávban érkezett meg a dolgozók zöme, a nap többi részében a 16:00-tól 18:00-ig tartó idősávon kívül nagy nyugalomban üldögélhetett a helyén. Persze voltak beeső ügyfelek, futárok, de ilyenkor sok idő jutott a cigisodrásra. Anyagi és egyéb megfontolások (ezekre mindjárt kitérek) okán saját maga sodorta a cigijét. Természetesen így olcsóbb volt a dohányzás, hiszen a cigipapír és a jóféle vágott dohány sokkal jobban megérte, mint a dohányboltokban kapható cigaretta. Másrészről a cigisodrás felért egy meditációval. Egy nap az aznapi adagot sodorta meg, tehát körülbelül 5 szálat. Szóval ráért. Szépen lassan, begyakorolt, egyre rutinszerűbb mozdulatokkal. Jó volt érinteni a vékony papírt, érzeni a dohány erős illatát, belemorzsolni a száraz növényt a papírba, aztán szépen tekerni. Kissé meditatív volt e tevékenység – csak a jól ismert mozdulatok, az anyagok érintése, textúrája, illata foglalta le elméjét. Mindig megnyugodott, és néha különös gondolatai támadtak a világról, és saját életéről. Miután végzett, lerázta a kezéről a rajta maradt dohánydarabkákat, de az ujjain ott maradt a dohány illata. Aztán kiment a dohányzásra kijelölt részre, ahol a füsttel kifújta a gondolatokat, így a többségüket nagyvonalúan elengedte, és elfelejtette… aztán, talán másnap, vagy máskor visszatértek sodrás közben, és megragadtak a fejében, hogy hasznukat vegye. Néha a vele együtt dohányzók észrevették a kavargó füstben felfelé szálló gondolatokat, és érdeklődve vitték magukkal azokat. Ezért érdemes figyelni az ilyesfajta füstre – érdekes dolgokat, érzéseket olvashatunk benne. Ha fogékonyak erre, nyugodtan próbálják ki…

(Fotó: saját)