A szavak úgy pihennek bennem,
mint a hagymák, és gumók télen
a fagyott, kemény föld alatt
várják a tavaszt, és alszanak…
a lélek is így tesz a hideg csendben
ködbe, dérbe, néha hóba takarózva.
Szerző: K.R.Á.
Rövid, "egy húzásra" elolvasható történetek.
Zúg az idő
Vezetés közben, mintha a végtelenben lennék
odakint furcsán szétfolyik a táj
éppen feljön a nap, messze, keleten
az autót elnyeli az út
hiába változnak lassan a fények
megrészegít az idő
emlékek villannak fel a tükrökben
nyúlósan homályosan összemosódik
a most, a rég, meg valami sejtelem
a szélvédőn – hiba megy az ablaktörlő
hirtelen nem is tudom, hová megyek
bárhová… bármikor…
tompán zúg az idő
Aztán teljesen feljön a Nap,
hirtelen tudom – most van… 06:44…
Fotó: saját.
Október vége
Sárgásbarna, délutáni, kedves napfény
színesre, régiesre fest mindent
a tájat, a házakat, a fákat, a millió levelet
fellobban még egyszer a nyár
az emlékek élesen felvillannak
aztán azok is gyorsan elsárgulnak
és hullanak alá a feledésbe
majd erjednek lassan, finoman
a hideg ködben, az avarban
a cipőm talpa alatt.
furcsa komposztja ez a léleknek, szívnek
tavaszra nagyon jó lesz…
Átkelés
– Egy…kettő…három… A három kis róka izgatottan számolt.
– Állj!!! Meglapul! – kiáltott fel izgatottan a rókácskák anyukája.
– Túl gyorsan jön ez az autó. Látjátok? Nagyon kell vigyázni. Jobbra néz, balra néz… Ha az autó akkorának látszik, mint egy légy – szaladjatok. Ha akkorának látszik, mint egy fácán, akkor ne mozduljatok – akkor túl gyors, és túl közel van. Nem értek már át. – Magyarázott izgatottan az anyaróka.
A kis rókák komolyan hallgattak, és izgatottan nézték az elsuhanó nagy és nehéz autókat.
Az egyikőjük aztán megkérdezte:
– Mi lesz ha nem érünk át időben?
– Kilapulsz, mint tegnap Béla, a nyúl! – vágta rá hirtelen a másik kis róka.
– Így van! Akkor nincs több játszás, vadászat, evés… Örök, nagy csend van… – sóhajtott az anya. Bezzeg ükapátok idejében… Az autók lassabbak voltak, könnyedén átszökkent a legtöbb állat a Trabantok, és Wartburgok előtt. Most egyre több az út, és egyre több az autó… Nagyon- nagyon kell vigyáznunk, ébernek és még gyorsabbnak kell lennünk.
A kis rókák nagy komolyan hallgattak… Nézték az anyjukkal az utat és újra elkezdtek számolni…
– Egy…kettő…három…
Fotó: saját.
Új és mégis régi
A más lesz a norma,
a norma lesz a más,
valami nem változik:
az ember embernek farkasa.
séta a temetőben
Apámmal kimentünk a csepeli temetőbe
meglátogattuk a hallottainkat
déd- és nagyszülőket, a család barátait
mindenhova tettünk virágot és mécsest
elmondtunk valami sztorit a halottról
apám nevetett, hogy ő is ide fog kerülni
én is nevettem, valahogy nem volt ijesztő a halál
ősz volt, nyugalom, napsütés
a halottak napja után egy héttel
a sírok közt álló, szép fákat néztem
és arra gondoltam, hogy az eltemetett emberek
lelkét valahogy magukba szívják
aztán nekünk, az élőknek susognak rejtelmesen
ez a gondolat megnyugtat, ezért szeretek,
többek között temetőkben sétálni.
Kihagyhatatlan ajánlat
Gyorsan, most azonnal
Többet, jobbat, szebbet
Mert megérdemled
Ne várj, nem érdemes
Gyorsabban, gyorsabban
Villog a képernyő szakadatlan
Az algoritmus tudja mit szeretnél
Vegyed, vigyed, élvezd…
Van bőven, van még féláron
Megkapod már holnap
Azt is vedd meg, és nincs szállítási költség
Kivágjuk, kibányásszuk, legyártjuk
Csak neked, csak most
Kihagyhatatlan ajánlat, minden nap.
Ha megveszed, felveszed, használod
és máris önmagad lehetsz.
Prémium szolgáltatásunk által pedig
egyedi és megismételhetetlen
Mert Te vagy a fontos…
A kupont ne felejtsd el beváltani.
Hinták
Az öreg hinták szomorkásan nyikorogtak a játszótéren. Kék-piros festésük részben lepergett, sok helyen ette már őket a rozsda, akárcsak a körülöttük lévő korlátokat. A játszótér még a 80′-as évek elején épült, de a hinták nem emlékeztek rá, hogy pontosan mikor. Még hajnal volt, a harmat megcsillant rajtuk a felkelő nap fényében…
– Vajon ma hányan jönnek…? – sóhajtott fel az egyik.
– Nem hinném, hogy sokan… Tudod, hogy nem vagyunk EU konformok… csupa vas és korhadt fa vagyunk. A mai szülők többsége nem ide hozza a gyerekét… Mindig arról panaszkodnak, hogy nyikorgunk és vas-szagú lesz a kezük, ahogy a láncainkat fogják. Régen bezzeg, ez nem zavart senkit…
– Na igen… Viszont milyen sok felnőtt hintázik velünk, észrevetted?
– Igen, legalább ők még visszatérnek. Emlékeznek a múltra, nosztalgiáznak.
– Szerinted mikor fognak minket újra lefesteni?
– Attól tartok, hogy ez már nem fog megtörténni...
Néha
…néha, amikor kint vagyok,
nem vagyok más, mint
a gólya lassú röpte
a tücskök alkonyati hangversenye
a lemenő nyári nap egy csillanása
a heverésző macska lusta tekintete
a rigó gyors rebbenése
a falról lassan lefolyó árnyék…
Rövidek 