Bakonyi emlék

A csendes erdőben ballagunk
Az őszi fák hallgatják, ahogy
az életünkről beszélünk
aztán csak csodáljuk a rengeteget
próbáljuk lefotózni
a fákról aláhulló, pörgő sárga leveleket,
ami nem sikerül, de valószínűleg
mindig fogunk emlékezni ezekre
a pillanatokra, ahogy
a titokzatos erdei tóra,
a hűvös csöndre, ami csípi az arcunkat
az erdő színes, pompás ruhájára,
a fák törzsén lassan folyó időre,
ami mégis kicsúszik a mi kezünkből is,
és megint csak azt vesszük észre,
hogy az erdőből kiérve meglódul az idő.

William Tyler

A Nashville-i (1979) születésű Willam Tyler zenei pályafutása már 19 évesen elkezdődött amikor bekerült a Silver Jews és a Lambchop nevű együttesekbe. Önálló zenei pályája azonban az 2010-es
Behold the Spirit című albummal kezdődött, azóta pedig Tyler egyéni hangzású gitárossá nőtte ki magát, jobbnál jobb albumokkal. Hősünk instrumentális zenét játszik, amelyben indie, folk, rock, és country keveredik sajátos eleggyé. Tyler hangulatos dalai remekül idézik meg az USA végtelen útjait, a kisvárosokat, és a vidéki országrészeket. Zenéje tényleg olyan, mintha egy öreg autóval hajtanánk, valahol az isten háta mögött, egy hosszú úton… Egészen kitágul a tér és idő Tyler-t hallgatva, mintha soha nem lenne vége az útnak, úgy érzem, mintha a fizikai és lelki táj egyaránt kitágulna.

Zuhanás

Nem tudom pontosan honnan zuhanok
és azt sem látom, hogy hová tartok
mások is, sokan zuhannak velem
valaki kétségbeesetten kiabál,
mások viszont nyugodtak
sokszor előfordul, hogy
a zuhanók összekapaszkodnak és
boldogok, szomorúak, vagy mérgesek…
csak zuhanok, zuhanok és zuhanok
hol lassabban, hol gyorsabban
még mindig nem látni a végét…
ilyen ez a zuhanás…

Erdő leszek

Lassan ballagok az erdei úton
majd letérek a fák homályos sűrűjébe
csak megyek, és nem gondolok
már senkire, semmire
üres leszek, beleveszek
a titkokat susogó rengetegbe
én leszek
a zörrenő aljnövényzet
a széltől nyikorgó faóriás
a gyorsan elrebbenő madár
a harmatcsepp egy levélen
a fenyőfán csillogó gyanta
a falevél, amit felkap a szél
a riadtan szökellő őz
erdő leszek…

Fotó: saját.

Tél

A hideg sötétségben
színes fényeket gyújtunk,
hogy melegség költözzön
fáradó, hűlő szívünkbe.

Megfagy az faágról
gyorsan szaldó vízcsepp
benne néhány szép pillanat.

A szélvédőre eső hópihéket
gyorsan elsöpröm, de a
telet nem tudom.
Szürkére fagyott a világ.