Fotó: saját.
Kategória: vers
Áldás
Áldja meg az Isten önöket! Adjanak pár forintot!
– könyörög a koldus az aluljáróban.
Ha adunk néki, vajon tényleg megáld az Isten?
Ha az áldás végett adunk, valószínűleg nem.
Ha nem gondolunk az áldásra, valószínűleg igen.
Fotó: saját.
Józsi bőröndje
Józsi megkért, hogy hozzam el a bőröndjét a javítóból
a bőrönd a város másik végén volt a Lehel térnél
kiváltottam, és elkezdtem magam után húzni
úgy tettem, mintha turista lennék és megindultam,
akárcsak a város, én is lomha voltam a nyári melegtől
hiába volt üres a bőrönd, egyre nehezebb lett, ahogy
ismerős házak, terek, helyek, repedések, fénytörések
közt bandukoltam hazafelé – aztán
az ócska metró reszketve siklott a múlt megállói közt
majd a villamos az olvadó síneken csúszkált a
melegtől kába, ideges és szórakozott emberekkel a belsejében
én meg álltam köztük a bőrönddel, ami egyre nehezebb lett
mert mindenféle emlékkel, hangulattal, érzéssel telt meg
amit ez a furcsa, ronda, szépséges város adott nekem
amikor leszálltam a villamosról, alig bírtam levenni
Józsi bőröndjét, aztán csak hazahúztam és azon gondolkodtam,
hogy majdnem az egész életem elfér benne,
aztán kipakoltam lassan belőle, hogy üresen adjam vissza.
Rozsdás forróság
A dugóban ülök, körülöttem hörgő autók
az én kocsim is csak fújtat a melegben
a lehúzott ablakokon keresztül
beordít nekem a város – egy busz motorja brummog
egy villamos berreg egy keresztbeálló autónak
pár ember ordítozik valamit, a többi kocsi
motorhangja hangos, fémes kiabálássá áll össze,
megsüketülök, és közben a rozsdás napsütés
mindenkit nevetve éget barnára.
Mi pedig csak ülünk
és araszolunk előre fémládáinkba zárva
– idegesen vagy éppen nyugodtan –
és várjuk, hogy hazaérjünk hűs karok ölelésébe.
Május 6.
Hollywoodi filmekben gyakran alkalmazzák
jól bevált fogásként
a halál és születés párhuzamos bemutatását
A mai napon én is megtapasztaltam
És semmi közhelyes nem volt benne, nem úgy
mint a hollywoodi filmekben,
amelyek nagy része hulladék
Szóval szomorú volt, és szép
Egy lélek eltávozott, egy pedig idetévedt közénk
Mindkettő akaratán kívül,
de nem hiába, mert végső soron nem rossz itt lenni…
Szerelmek temetője
Véletlenül a régi szerelmek temetője mellett
sétáltam el egy este, nem is tudtam,
hogy ilyen is létezik, pedig ott volt,
bementem és kíváncsian körülnéztem
a sírokon párok nevei és fotói voltak
megjelent a temető öreg gondnoka
aki magyarázni kezdett:
“minden sírban a pár közös emlékei vannak
meg is lehet nézni, végül is csak egy doboz
tessék itt van például ez a 3 éves kapcsolat,
Péter és Éva emlékei: első találkozás,
mindenféle boldog pillanat, látja mennyi emlék
kirándulások, szép éjszakák, önfeledtség,
de aztán látja: féltékenység, harag, szomorúság.
Na viszont látásra, sétálgasson csak nyugodtan.”
Bolyongtam még egy kicsit, a sok ezer sír közt
és a sajátjaimat is megtaláltam, a fejemet csóváltam
mennyi minden van ez egyikben, egy másikban
meg szinte semmi nem volt, mivel el sem kezdődött
Gyorsan kimentem a temetőből és hazasiettem
otthon aztán sört ittam, hogy gyorsan elaludjak
de most nem vált be a taktikám.
Az emberek olyanok, mint a könyvek
Az emberek olyanok, mint a könyvek
vannak sekélyesek, gyönyörűek, boldogok,
szomorúak, mélyek, vidámak…
Az emberek olyanok, mint a könyvek
azt hiszed róluk, hogy egyszerűek,
“mert csak kétszáz oldal, milyen vékony”
de minden mondat bonyolult és titokzatos
és csak lassan, akadozva olvasol, sőt
lehet, hogy sohasem fogod befejezni
Az emberek olyanok, mint a könyvek
lassan elsárgulnak, sajátságos illatuk lesz
és egyre ritkábban nyitják ki őket, pedig
ilyenkor van bennük a legtöbb olvasnivaló
Az emberek olyanok, mint a könyvek
ha nem tetszenek, akkor félredobják
vagy ki se nyitják, és sorsára hagyják őket
Az emberek olyanok, mint a könyvek
olvass bennük amennyit tudsz, és
Te is lapozd fel magad – hidd el, nem fáj.
Rövidek 