Sokszor kifürkészhetetlen álarcot helyezek fel,
amelyen senki tekintete nem hatol át.
Én vagyok az egykedvű bohóc.
Belül azonban nevetek és sírok,
hol boldog vagyok, hol pedig szomorú.
Sokszor kifürkészhetetlen álarcot helyezek fel,
amelyen senki tekintete nem hatol át.
Én vagyok az egykedvű bohóc.
Belül azonban nevetek és sírok,
hol boldog vagyok, hol pedig szomorú.
Csöndet szeretnék, de város folyton morajlik
mormognak az autók motorjai, üvölt a rádió
kajabálnak az emberek, egymással vagy magukban
zene szól a sutyerákok bluetooth hangszóróiból
egyre csak terjed a város, felkúszik a hegyekre
még egy lakópark, még egy medencés ház…
futok az őzekkel, szarvasokkal a vadonba,
letérek az ösvényekről, majd nyugalmat találok
fenyőillatú a csönd, az erdő körülölel,
de tudom, hogy ez csak egy rezervátum,
én pedig csak egy nyomorult indián vagyok.

Fotó: saját.

Fotó: saját.

Fotó: saját.

Fotó: saját.