Fotó: saját.
Áldás
Áldja meg az Isten önöket! Adjanak pár forintot!
– könyörög a koldus az aluljáróban.
Ha adunk néki, vajon tényleg megáld az Isten?
Ha az áldás végett adunk, valószínűleg nem.
Ha nem gondolunk az áldásra, valószínűleg igen.
Fotó: saját.
Rendületlenül
Rendületlenül forgatjuk a Gépezet kerekeit
és termeljük a profitot, GDP-t, illetve
növekedünk, mert különben végünk
A hatalmas kerekek soha nem állnak meg
mi vagyunk az olaj, mi vagyunk az üzemanyag
Z.-vel filozofálgatva arról beszélünk, hogy
a Gép soha nem fog megállni, csak ha mi,
emberek együtt pusztulunk vele.
A Föld azután is lesz és élni fog – nevetünk.
Addig is tovább forgatjuk a Gépezet kerekeit
Hideg, örökké számításokat végző gazdáink pedig
elégedetten figyelik áldozatos munkánkat.
Augusztus 31.
Forróság, a Balaton langyos, szikrázik a napsütésben
ízléstelen és rikító matracok és úszógumik tömege
és az ilyenkor nyáron jellegzetes hangok:
beszéd, kiabálás, és nevetés furcsa kevercse
minden olyan, mint gyerekkoromban –
önfeledten fürdök, prüszkölök, soha nem jönnék ki
aztán lefelé hullik lassan a Nap az északi oldalon,
egy apa pedig ezt mondja a kisfiának:
“Holnap szeptember lesz, már ősz.”
Megerősítés képpen aztán másnap, hazafelé vezetve
a kocsim előtt sárga leveleket hord el a szél.
Nők, kutyák, férfiak
Sok – a férfiakban csalódott – nő
vásárol magának kutyát.
Jól teszik, hiszen az ebek
feltétlenül hűségesek,
szeretetük végtelen, és
sohasem hagyják el a gazdáikat.
Józsi bőröndje
Józsi megkért, hogy hozzam el a bőröndjét a javítóból
a bőrönd a város másik végén volt a Lehel térnél
kiváltottam, és elkezdtem magam után húzni
úgy tettem, mintha turista lennék és megindultam,
akárcsak a város, én is lomha voltam a nyári melegtől
hiába volt üres a bőrönd, egyre nehezebb lett, ahogy
ismerős házak, terek, helyek, repedések, fénytörések
közt bandukoltam hazafelé – aztán
az ócska metró reszketve siklott a múlt megállói közt
majd a villamos az olvadó síneken csúszkált a
melegtől kába, ideges és szórakozott emberekkel a belsejében
én meg álltam köztük a bőrönddel, ami egyre nehezebb lett
mert mindenféle emlékkel, hangulattal, érzéssel telt meg
amit ez a furcsa, ronda, szépséges város adott nekem
amikor leszálltam a villamosról, alig bírtam levenni
Józsi bőröndjét, aztán csak hazahúztam és azon gondolkodtam,
hogy majdnem az egész életem elfér benne,
aztán kipakoltam lassan belőle, hogy üresen adjam vissza.
Rövidek 