Egy vers még 2019-ből…
Napokig szürke köd borított mindent
a fákat, a várost, a benne botorkáló embereket
mintha szürke hályog lett volna a szememen
minden régivé halványult és szürkült
mintha saját életem emlékei között jártam volna
egy fekete-fehér, régi-régi filmben,
túl sokáig éltem ebben a városban
ideje lenne máshová költözni,
ott olyan lennék, mint egy újszülött
így járkáltam furcsa hangulatban egy hétig,
aztán végre, csak kisütött a nap.
Fotó: saját.
Rövidek 