Nem tudom pontosan honnan zuhanok
és azt sem látom, hogy hová tartok
mások is, sokan zuhannak velem
valaki kétségbeesetten kiabál,
mások viszont nyugodtak
sokszor előfordul, hogy
a zuhanók összekapaszkodnak és
boldogok, szomorúak, vagy mérgesek…
csak zuhanok, zuhanok és zuhanok
hol lassabban, hol gyorsabban
még mindig nem látni a végét…
ilyen ez a zuhanás…
Címke: költészet
Pia, Balaton, csillagok
Este több rövid és sör után sétáltunk ki a Balatonhoz
A csillagos ég takarta be a tavat, olyan volt,
mintha az egész Univerzum odahullott volna elénk.
Furcsa mód az ilyen varázslatos pillanatokban
mindent lehetségesnek tartunk,
a múlt és jövő egyaránt megnyugtató
a csillagfényben megcsillanó hullámokban
régi emlékek villannak fel, emberek, helyek, érzések
mintha az égbolt egy takaró lenne, és valaki
ott fent megrázta volna, hogy belepjen az egész életem
jól van úgy, ahogy van az egész, gondoltam
de nem csak a piától, szerencsére…
Reggel a hegyen

Reggel a hegy tetején teljes köd és lovecraft-i hangulat.
Jóformán semmit nem látni Budapestből,
csak a város moraját hallani.
Minden szürke, fakó, és színtelen
Én, meg néhány turista lézengünk a ködben, mint a kísértetek.
Várjuk, hogy kisüssön a Nap, hogy újra
élő emberként sétáljunk, és csodáljuk a színeket.
