A hideg sötétségben
színes fényeket gyújtunk,
hogy melegség költözzön
fáradó, hűlő szívünkbe.

Megfagy az faágról
gyorsan szaldó vízcsepp
benne néhány szép pillanat.

A szélvédőre eső hópihéket
gyorsan elsöpröm, de a
telet nem tudom.
Szürkére fagyott a világ.

Hideg, hó, fák, folyó, köd

képpé fagyott a táj

én pedig a képben sétálok

és semmit sem hallok, mert

lépteim és zihálásom

a mozdulatlanság csöndjébe

vesznek azonnal.

A kép egy falon van, de hol?