Hazafele megyek éppen, és persze még mindig rajtad gondolkodom,

közben szórakozottan, bolondosan rugdalom magam előtt –

az időt, ami néha sok, néha kevés, meg a szavaid, amelyek még mindig kísérnek.

Nem értem én az egészet, magamat, Téged – ki vagy Te nekem?

Én – úgy érzem – Neked csak egy vicc, esetleg egy jó, mesélni való sztori, óh az a fura fickó,

közben zenét hallgatok, Cat like Thief – ütemesen dübben a fülemben a dob, gitár

várjál, ne várjál, várjál, ne várjál…  hülye vagyok, nem vagyok hülye…

Hazaérve Augustine whiskeyjével öblítelek le, mert a torkomban érezlek éppen,

de csak annyit érek el, hogy a szívemig csúszol le, és így még rosszabb

vissza kéne böfögjelek, de a szívem marasztal, mert szeret fájni

Nem szabadulok Tőled sehogy se, még kiírni sem tudlak magamból

néha pedig féltve megőriznélek örökké…