Címke: vers
Bogarak és lámpa
Késő este felnéztem a lámpára
és a fény felé törekvő bogarakat láttam.
Mi emberek is így hajszoljuk a boldogságot,
hogy aztán megégett testtel aláhulljunk, mint
a bogarak legtöbbje.
Mégis sokan a sötétben maradnak,
és fittyet hánynak a fényre.
Érdemes így tenni, és magától megtalál a boldogság.
Álarc
Sokszor kifürkészhetetlen álarcot helyezek fel,
amelyen senki tekintete nem hatol át.
Én vagyok az egykedvű bohóc.
Belül azonban nevetek és sírok,
hol boldog vagyok, hol pedig szomorú.
Csönd
Csöndet szeretnék, de város folyton morajlik
mormognak az autók motorjai, üvölt a rádió
kajabálnak az emberek, egymással vagy magukban
zene szól a sutyerákok bluetooth hangszóróiból
egyre csak terjed a város, felkúszik a hegyekre
még egy lakópark, még egy medencés ház…
futok az őzekkel, szarvasokkal a vadonba,
letérek az ösvényekről, majd nyugalmat találok
fenyőillatú a csönd, az erdő körülölel,
de tudom, hogy ez csak egy rezervátum,
én pedig csak egy nyomorult indián vagyok.
Szív-kéreg
Fotó: saját.
Szabadság
Fotó: saját.
Búcsú az állatoktól
Fotó: saját.
Rövidek 