Eltűnnek lassan a régi házak

a lassan hámló falak és az

azokon a szétfutó repedések

a gornyadozó kandeláberek

a koppanó, kopott macskakövek

a színes ablakok, és mögülük

a nyűtt, öreg, kedves arcok

helyette hidegen tükröző üveg,

rikító neon és csillanó fém,

szabályos, tiszta formák,

szabályos, tüchtig emberek,

szabályos, unalmas életek.

Így van ez.