Sohasem gondoltam volna, hogy egy egész film szólhat a csak költészetről.
Jarmusch persze mindig meglep kicsit, most éppen a Patersonal, benne
egy verselő buszvezetővel – neki egy hetével, kutyástul, feleségestül
egyszerűen, mintha nem történne semmi, nincs nagy dráma,
nem hal meg senki, nem csalnak meg senkit, nem robban fel semmi
csak éppen
megtörténnek szépen a dolgok – az élet – mennek a hétköznapok,
amit átsző finoman a költészet, amit ha akarunk észreveszünk,
éppen, úgy mint Paterson, a kicsit méla buszvetető,
mert a költészet persze ott van mindenhol:
egy eldobott csikkben, egy kávésbögrében, a délutáni fényekben,
egy jól bevett kanyarban, az este füstös levegőjében, stb, stb…