Sohasem gondoltam volna, hogy egy egész film szólhat a csak költészetről.

Jarmusch persze mindig meglep kicsit, most éppen a Patersonal, benne

egy verselő buszvezetővel – neki egy hetével, kutyástul, feleségestül

egyszerűen, mintha nem történne semmi, nincs nagy dráma,

nem hal meg senki, nem csalnak meg senkit, nem robban fel semmi

csak éppen

megtörténnek szépen a dolgok – az élet – mennek a hétköznapok,

amit átsző finoman a költészet, amit ha akarunk észreveszünk,

éppen, úgy mint Paterson, a kicsit méla buszvetető,

mert a költészet persze ott van mindenhol:

egy eldobott csikkben, egy kávésbögrében, a délutáni fényekben,

egy jól bevett kanyarban, az este füstös levegőjében, stb, stb…