A zene olyan, mint valami jóféle drog

egyre csak szívod magadba

soha nem elég belőle, és azt

hazudja, hogy minden lehetséges,

felemel, majd sunyin, és könnyedén elvisz

a szép múltba, a még szebb jövőbe,

vagy mindkettőbe egyszerre

és bezár egy furcsa, végtelen pillanatba,

aztán amikor nem hallgatod,

rájössz, hogy átejtettek. Mégis,

néha előfordul, ha elég ádáz vagy,

megcsinálod a lehetségest, esetleg még többet is.

Megjegyzés: a szerző nem használ drogokat, sőt nem szimpatizál velük. De egy hasonlat kedvéért azért mégiscsak “használta”.