Végül is nem tudom elmondani

ki vagyok valójában, mi van

furcsa szívemben, meg lázas agyamban

csak valami dadogást hallanak az emberek

felmászok egy magas hegyre, talán Ő tudja

vagy az a szarvas, akivel véletlenül találkoztam

és néztük egymást hosszú percekig

vagy a vadkan, akitől elbújtam, hogy ne lásson

persze, ők sem tudják, de nem szólnak semmit

az emberek bezzeg szólnak, locsognak, hajtják a magukét:

ilyen és olyan vagy, ezt mondod és azt mondod

de nem vagyok ilyen és olyan

és nem ezt mondtam és nem is azt mondtam

Tehát. Végül nem is tudom elmondani ki

ki vagyok valójában, mi van

furcsa szívemben, meg lázas agyamban.

Körülírom legfeljebb…

 

Ő azt hiszi, hogy én azt hiszem

Én azt hiszem, hogy ő azt hiszi

Ő azt érzi, ami én nem tudhatok

Én azt érzem, amit nem tudhat

Ő azt hiszi, hogy tudja mit szeretnék

Én azt hiszem, tudom, hogy mit szeretne

Ő azt írja, de én félreértem

Én azt írom, de Ő félreérti

Ő azt hiszi, hogy tudja ki vagyok

Én azt hiszem, tudom, hogy kicsoda Ő

De egyikőnk sem tud semmit.

Az algoritmus tud mindent.

Mindketten máshogy érzünk,

de az algoritmus érez helyesen.

Az algoritmus boldog, mi pedig

egyedül maradunk, és nem találkozunk soha.

 

Ihlető: Black Mirror