Olyan vagyok, mint egy babonás vénasszony

gyűrűket viselek, amikről azt hiszem, hogy szerencsét hoznak

védelmező karkötőket Kefalóniáról és Zakynthosról

ősrégi kolostorokból, amit csöndes papok árultak

mellettük egy tibeti áldózsinór is van rajtam,

amit egy rejtelmes és különös nőtől kaptam

a lakásban ördögűző tarkabarka csecsebecse is van, Nápolyból

a kocsiban fényes ametiszt függő a Vezúv mellől,

amely szintén a elűzi a gonoszt, és megvéd a bajtól

meg egy szép fakereszt, Sartiról, amiről

persze szintén azt hiszem, hogy megóv.

Mindent egybevéve működnek, mert

nagyon sokszor botlik belém a vakszerencse

a nagy bajok, és vereségek sem törtek meg

és bármikor el tudok még mosolyodni

– ez is valami, sőt.