Tipikus szinti-pop dal, ami kicsit idétlen, de a refrénnél nagyon emelkedett, komoly lesz, az effektek pedig tényleg az űrbe repítenek (ráadásul a sci-fit imádom). Bele lehet gondolni nagy távlatokat ezekbe a hangokba, el lehet révedni a múltban, vagy a jövőt tervezni – vagy mindkettőt egyszerre… Aztán úgy esett, hogy sokkal több lett ez a dal, mint ami. Ez a dal szólt, amikor balesetet szenvedtem/okoztam és majdnem kioltottuk egy másik emberrel egymás életét. “Drifting, falling,  Floating weightless, Calling, calling home…” aztán megtörtént minden, amit le se lehet írni, mert a Halál ilyen közelségét csak körül tudnám írni ügyetlenül – vagy még azt se. Itt van belezárva minden jeges pillanat ebbe a fura dalba, amit egy évig nem is bírtam meghallgatni… De bele van zárva a szerencsénk is, és minden jó, ami velem történik azóta is, illetve az a valaki is ott van benne, aki egykor voltam. Végül mégiscsak a távlatokról szól leginkább ez a dal…