Az egyik kedvenc német zenekarom a Tocotronic, igaz hogy németül csak nyökögök. A Let Tehere Be Rock című daluk és annak klipje egyértelműen a gyerekkoromat idézi. Ugyan ez volt – iskola után, ha tehettük O.-val biciklizni mentünk, mivel semmilyen csoportban, vagy fakultatív dologban nem voltunk benne. Semmire nem voltunk jók, se szavalni, se színészkedni, se ilyen vagy olyan szakkörre járni, semmilyen klikkbe nem tartozunk. Szóval maradt a biciklivel kalandozás a lakótelepen, és a környező bányatavaknál, ahol a saját fantáziavilágunkat is sikerült felépítenünk. (Utólag belegondolva sokkal jobban jártunk vele, mintha a Padlásban szerepeltünk volna – mi egy saját történetet írtunk magunknak). A biciklijeink hűséges lovak voltak, mi pedig rettenetes hírű harcosok, akik egymással harcoltak vagy szövetségesként felfedezték a környéket. Sok más szereplője is volt a történetnek, és minden helynek megvolt a maga külön fantázia-neve. Aztán felnőve ködbe veszett az egész. Később felnőtt fejjel bringával bejártam a bevált útvonalunkat, ahol már csak a régi kalandok homályos emlékeit találtam – amelyek valahogy aztán szépen belevándoroltak ebbe a dalba.