Gyorsan, megállíthatatlanul pereg az idő,

mint a homokszemek egy homokórában

én felül vagyok, és lábam alól egyre fogy a homok

hiába kapaszkodok, lassan csúszok lefelé,

de mi bajom eshetne ha én is lecsúszok?

Hisz minden időm, és emlékem ott van…