Homokóra

Gyorsan, megállíthatatlanul pereg az idő,

mint a homokszemek egy homokórában

én felül vagyok, és lábam alól egyre fogy a homok

hiába kapaszkodok, lassan csúszok lefelé,

de mi bajom eshetne ha én is lecsúszok?

Hisz minden időm, és emlékem ott van…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s