Sárgásbarna, délutáni, kedves napfény
színesre, régiesre fest mindent
a tájat, a házakat, a fákat, a millió levelet
fellobban még egyszer a nyár
az emlékek élesen felvillannak
aztán azok is gyorsan elsárgulnak
és hullanak alá a feledésbe
majd erjednek lassan, finoman
a hideg ködben, az avarban
a cipőm talpa alatt.
furcsa komposztja ez a léleknek, szívnek
tavaszra nagyon jó lesz…
A más lesz a norma,
a norma lesz a más,
valami nem változik:
az ember embernek farkasa.
Apámmal kimentünk a csepeli temetőbe
meglátogattuk a hallottainkat
déd- és nagyszülőket, a család barátait
mindenhova tettünk virágot és mécsest
elmondtunk valami sztorit a halottról
apám nevetett, hogy ő is ide fog kerülni
én is nevettem, valahogy nem volt ijesztő a halál
ősz volt, nyugalom, napsütés
a halottak napja után egy héttel
a sírok közt álló, szép fákat néztem
és arra gondoltam, hogy az eltemetett emberek
lelkét valahogy magukba szívják
aztán nekünk, az élőknek susognak rejtelmesen
ez a gondolat megnyugtat, ezért szeretek,
többek között temetőkben sétálni.
Gyorsan, most azonnal
Többet, jobbat, szebbet
Mert megérdemled
Ne várj, nem érdemes
Gyorsabban, gyorsabban
Villog a képernyő szakadatlan
Az algoritmus tudja mit szeretnél
Vegyed, vigyed, élvezd…
Van bőven, van még féláron
Megkapod már holnap
Azt is vedd meg, és nincs szállítási költség
Kivágjuk, kibányásszuk, legyártjuk
Csak neked, csak most
Kihagyhatatlan ajánlat, minden nap.
Ha megveszed, felveszed, használod
és máris önmagad lehetsz.
Prémium szolgáltatásunk által pedig
egyedi és megismételhetetlen
Mert Te vagy a fontos…
A kupont ne felejtsd el beváltani.
…néha, amikor kint vagyok,
nem vagyok más, mint
a gólya lassú röpte
a tücskök alkonyati hangversenye
a lemenő nyári nap egy csillanása
a heverésző macska lusta tekintete
a rigó gyors rebbenése
a falról lassan lefolyó árnyék…
A néma törvények folyton munkálkodnak
A növények a tavasz parancsára felélednek
Szárak, kacsok, levelek törekednek a felszínre
Virágok bomlanak ki elbódítva az élettel
A messzi, vén csillagok és bolygók
rafináltan, láthatatlanul rendezik a sorsot
lentről nézem őket, fáradtan gondolom, hogy
legyőztem őket, vereséget mérve magamra
fényük lehull rólam, az égi kapuk bezárulnak
veszem hát a szerszámaim és dolgozok tovább…
Hajnalban az autópályán hajtottam
a még csillagos ég furcsa kéken világított
a Nap éppenhogy megkarcolta alulról
amikor egy hullócsillagot láttam,
ilyenkor szoktak kívánni valamit,
merthogy szerencsét hoz
de csak csendben néztem,
magamban sem suttogtam el egy kívánságot sem
csak arra gondoltam, bár lezuhanna az összes
az egész titokzatos égi szerkezet
csillagképeivel, furcsa törvényeivel,
a bolygók sejtelmes vonzásaival, taszításaival
szóval mégiscsak kívántam és nem teljesült…
lehet, csak egy elromlott műhold volt.
Ha akarod – nem lesz
Ha nem akarod – lesz
Ha nem akarod, hogy akard….
Délutáni csend, meleg napfénnyel
Őszi szellő, sustorgó diófákkal,
Nézem a mozgó, sárguló leveleiket,
Az egyik táncolva bucskázik lefelé…
Az univerzum néma rendje…
Okoskodok magamban,
Aztán hirtelen ráeszmélek, hogy
Én nem a diófa vagyok,
Csak az éppen lehulló levél…
Újabb fordított együttműködés… @kmll_photo-t (Instagram) ismét szép szöveget írt egy fotómhoz.
Beszélgetek a fák között,
tükörképed a hulló levelek.
A hangod más, mint a szobában,
ott hagytad, mit nem mondasz el.
Virágfelhőkben harangok hangjai,
pókok hálója lebben,
mint egy szív kopott felülete.
Szeretlek ezen a napon.
Rövidek 