Kategória: vers
Erdő leszek
Lassan ballagok az erdei úton
majd letérek a fák homályos sűrűjébe
csak megyek, és nem gondolok
már senkire, semmire
üres leszek, beleveszek
a titkokat susogó rengetegbe
én leszek
a zörrenő aljnövényzet
a széltől nyikorgó faóriás
a gyorsan elrebbenő madár
a harmatcsepp egy levélen
a fenyőfán csillogó gyanta
a falevél, amit felkap a szél
a riadtan szökellő őz
erdő leszek…
Fotó: saját.
Tél
A hideg sötétségben
színes fényeket gyújtunk,
hogy melegség költözzön
fáradó, hűlő szívünkbe.
Megfagy az faágról
gyorsan szaldó vízcsepp
benne néhány szép pillanat.
A szélvédőre eső hópihéket
gyorsan elsöpröm, de a
telet nem tudom.
Szürkére fagyott a világ.
A révfülöpi mólon
Este a Révfülöpi mólón sétálunk
Hideg van, december, összehúzom magam
figyelem a sötét vizet, amelyben
hidegen csillámlanak a túlpart fényei
furcsa, az időt megfagyasztja a hideg
sok másik balatoni emlék elevenedik meg
másik mólók, másik évszakok, másik emberek
Badacsonynál, Siófokon, Földváron, Fonyódon,
Almádiban, Szigligeten…
Mert mindig ugyanaz történik…
Nézi az ember a Balatont, és…
egy pillanattá zsugorodik az élet, a múlt, és jövő
csak az időtlen tó van, az ember, meg emlékei.
Lépcsőház
Az idő dohos szaga terjengett a lépcsőházban
a falon sok helyen lehámlott a vakolat
vele a ház története porlad lassan semmivé
a vaskorlát a sötét homályba vész
megfogom lassan és elindulok a lépcsőn
hogy eltűnjek a fekete múltban.
Fotó: @andi._s._
Ősz – 2021
Hajnalban ködpaplan alatt alszik a rozsdás táj
amit az Ősz befestett – sárgával, pirossal, barnával
Lehullott, száraz leveleket táncoltat a szél
vidáman, a levegőben bucskázva búcsúznak a nyártól
aztán a földre esnek, hogy még felrugdossam őket,
mint a nyári emlékeket,
amelyek egyre halványabb sárgává fakulnak a tompa fényben.
Veszett kutyák
“Ezek bizony ugyanazok” – mondják emezek
“Azok bizony ugyanezek” – mondják amazok
én egy botot látok, mindkét végén
egy-egy veszett, nyáladzó kutyával…
Danse Macabre
Mintha mi sem történt volna…
mert a többség azt hiszi,
minden olyan lesz, mint rég
jó kis bulika, mert kell a szabadság
egynapos repülőútra menni egy random városba
mert innen is kell pár szelfi
tízmiliomodikként pózolni valami szép helyen
és fotózni a kávét a Starbucksban
meg darálni a sorozatokat a Netfilxen,
hogy minden este mások életét éljük
elutazni egy távoli azúrkék tengerpartra
mert nekünk ez persze jár
all inclusive zabáljuk fel a világunkat
de hát benne van az árban, megéri
nemsokára fizetünk, súlyos a valuta:
jégeső, árvíz, tűzvész, aszály,
vízhiány, kipusztuló fajok, menekülő tömegek…
Ja, nem erre fizettünk be?
Már megint nem olvastuk az apróbetűs részt.
Pók
Bizonyos dolgokat nem lehet siettetni
Légy türelmes, mint a hálóját szövő pók
ha kell, sokáig pihenj a háló sarkában
figyeld az idő lassú rezdüléseit
s ha eljő az a röpke pillanat,
légy villámgyors és kapd el.
Öreg illat
Édesapámmal megint egy idős néninél szereltünk
egy régi házban, tele ódon bútorokkal
családi fotókkal, és olyan tárgyakkal,
amelyek létezését már csaknem elfeledtem…
“öreg illatot” éreztünk bent mindenhol
előbb-utóbb minden idős ember lakása, háza
ezt a “illatot” árasztja…
ez az idős emberekre és ősöreg tárgyakra
rakódott emlékek fanyar, kesernyés illata
lemoshatatlan, eltüntethetetlen, mert
az emlékek bizony már csak ilyenek.
Rövidek 