Egy este Budán

Bámész mászkálás a budai utcákon
A pincenyílásokból kiszűrődő
kellemetlen, mégis ismerős,
szúrós dohszag éberré tesz

Kósza emlékek mindenhol:
az öreg házfalakon
az eső áztatta utcakövön
a park egy rejtett szegletében
a villamos csörömpölésében
az ülésekre ragadt fura szagban

A múlt áttűnik az új dolgokon
aztán mostba fordul és
furcsán rávetül mindenre
újra látom a kedvenc éttermem,
ami már valami egészen más
egy hatalmas platán is feltűnik,
amit már réges-rég kivágtak –
azt hiszem a kilátás miatt
rég nem látott emberek
suhannak el mellettem
valaki mosolyog, mások pedig komolyak

Minden kavarog, táncol az esti fényekben
aztán hirtelen vége, a hideg kijózanít
ez a séta is csak egy újabb réteg
az emlékek koszos mázára…

Fotók: saját.

Zúg az idő

Vezetés közben, mintha a végtelenben lennék
odakint furcsán szétfolyik a táj
éppen feljön a nap, messze, keleten
az autót elnyeli az út
hiába változnak lassan a fények
megrészegít az idő
emlékek villannak fel a tükrökben
nyúlósan homályosan összemosódik
a most, a rég, meg valami sejtelem
a szélvédőn – hiba megy az ablaktörlő
hirtelen nem is tudom, hová megyek
bárhová… bármikor…
tompán zúg az idő
Aztán teljesen feljön a Nap,
hirtelen tudom – most van… 06:44…

Fotó: saját.

A kazán

Begyújtom az öreg kazánt

régi újságokat teszek a fa közé

édesapám adta őket,

mert jók lesznek begyújtáskor

30-40 évesek a lapok

rég elfeledett arcokat látok rajtuk

valakit még felismerek, valakit már nem

politikusok, színészek, énekesek…

régmúlt dolgok, események: háborúk,

olimpiai győzelmek, valaha volt

fontos dolgok képei villannak fel…

aztán mindent felfalnak a lángok

a kazán a legtöbb újságnál öregebb

a legtöbb dolgot, embert,

ami és aki bennük volt, elnyelt már a feledés

az idő megállíthatatlanul lángol

az én újságaimat is elnyeli egyszer

talán ez az öreg kazán –

talán még akkor is működni fog…

Órás

Egy nap megállt a karórám,
elmentem hát elemet cserélni.
20 éve ugyan ahhoz az óráshoz járok
egy apró, kopott üzletbe, ahol rengeteg az óra
kicsi, nagy, elektromos, mechanikus
ketyegő, villogó – mindenféle
az órás ugyan úgy néz ki, mint
amikor kamaszként először bementem hozzá:
hórihorgas, kopaszodó, mégis fiatal arcú férfi.
Hiába jár az összes óra, itt megállt az idő
én is kamasznak érzem magam újra…
zavartan álldogálok, nézegetem a rengeteg órát
és azt, ahogy cseréli az elemet az enyémben
az órák csak ketyegnek… az idő mégis megállt…
Aztán megszólalt az órás:
Itt is van. Kész. 2500 forint lesz.
Felteszem és kimegyek az üzletből.
Az idő megint múlik. Zavartan nézegetem az órám.

Pók

Bizonyos dolgokat nem lehet siettetni
Légy türelmes, mint a hálóját szövő pók
ha kell, sokáig pihenj a háló sarkában
figyeld az idő lassú rezdüléseit
s ha eljő az a röpke pillanat,
légy villámgyors és kapd el.

Homokóra

Gyorsan, megállíthatatlanul pereg az idő,

mint a homokszemek egy homokórában

én felül vagyok, és lábam alól egyre fogy a homok

hiába kapaszkodok, lassan csúszok lefelé,

de mi bajom eshetne ha én is lecsúszok?

Hisz minden időm, és emlékem ott van…