Címke: idő

A kazán

On Szerző: K.R.Á.itt: versMegjegyzés hozzáfűzése

Begyújtom az öreg kazánt

régi újságokat teszek a fa közé

édesapám adta őket,

mert jók lesznek begyújtáskor

30-40 évesek a lapok

rég elfeledett arcokat látok rajtuk

valakit még felismerek, valakit már nem

politikusok, színészek, énekesek…

régmúlt dolgok, események: háborúk,

olimpiai győzelmek, valaha volt

fontos dolgok képei villannak fel…

aztán mindent felfalnak a lángok

a kazán a legtöbb újságnál öregebb

a legtöbb dolgot, embert,

ami és aki bennük volt, elnyelt már a feledés

az idő megállíthatatlanul lángol

az én újságaimat is elnyeli egyszer

talán ez az öreg kazán –

talán még akkor is működni fog…

Órás

On Szerző: K.R.Á.itt: versMegjegyzés hozzáfűzése

Egy nap megállt a karórám,
elmentem hát elemet cserélni.
20 éve ugyan ahhoz az óráshoz járok
egy apró, kopott üzletbe, ahol rengeteg az óra
kicsi, nagy, elektromos, mechanikus
ketyegő, villogó – mindenféle
az órás ugyan úgy néz ki, mint
amikor kamaszként először bementem hozzá:
hórihorgas, kopaszodó, mégis fiatal arcú férfi.
Hiába jár az összes óra, itt megállt az idő
én is kamasznak érzem magam újra…
zavartan álldogálok, nézegetem a rengeteg órát
és azt, ahogy cseréli az elemet az enyémben
az órák csak ketyegnek… az idő mégis megállt…
Aztán megszólalt az órás:
Itt is van. Kész. 2500 forint lesz.
Felteszem és kimegyek az üzletből.
Az idő megint múlik. Zavartan nézegetem az órám.

Pók

On Szerző: K.R.Á.itt: versMegjegyzés hozzáfűzése

Bizonyos dolgokat nem lehet siettetni
Légy türelmes, mint a hálóját szövő pók
ha kell, sokáig pihenj a háló sarkában
figyeld az idő lassú rezdüléseit
s ha eljő az a röpke pillanat,
légy villámgyors és kapd el.

Homokóra

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, versMegjegyzés hozzáfűzése

Gyorsan, megállíthatatlanul pereg az idő,

mint a homokszemek egy homokórában

én felül vagyok, és lábam alól egyre fogy a homok

hiába kapaszkodok, lassan csúszok lefelé,

de mi bajom eshetne ha én is lecsúszok?

Hisz minden időm, és emlékem ott van…

Idő II.

On Szerző: K.R.Á.itt: vers1 hozzászólás

Fiatalon, önfeledten szórtam zsebemből az időt

akárhol is jártam éppen, csengve hullott szerte-szét

Mostanra zsugori gyűjtögető lettem,

mint álmai előtt Ebenezer Scrooge, így

ládába zárom az időt, erős lakatot teszek rá

a kulcsot kapzsin, féltve rejtegetem, mégis

időm pedig egyre csak fogy és fogy…

Szökés

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, versMegjegyzés hozzáfűzése

Úgy tűnik, hogy végtelen az út,

bármilyen gyorsan is hajtok

120, 130, 140, 150…

a Nap közben lemegy, sötét lesz

az égen csillagok villannak

bennem meg emlékek,

amelyeket azt hittem elhagytam,

bármennyire is száguldok

az idő mintha az utastérbe

szorult volna, nyúlósan, sűrűn

kavarog, és az ablakra

vetít arcokat, helyeket, képeket

régi érzések söpörnek át rajtam,

aztán kiröpülnek a nyitott ablakon,

de újabbak jönnek, csak jönnek

a pálya menti lámpák fénye

fényes csíkká  nyúlik,

közben zene szól –

“Now drive me far – away, away, away”*

de nem segít, az idő árad tovább…

 

 

*Deftones –Be Quiet And Drive (Far Away)

 

Idő

On Szerző: K.R.Á.itt: Csak egy történet, irodalom1 hozzászólás

Régen sok volt az időből, így nem is foglalkoztam vele. Most viszont egyre gyorsabban telik az idő. Kiperegnek a percek és a rájuk tapadó emlékeim az újaim közül, hiába kapdosok utánuk. Erős, nagy hálót készítek, de az emlékek kifolynak a lyukakon. Néha pihenek, és mintha az idő is megállna, de aztán még gyorsabban nekiszalad. Szekrényt készítek vasból, lezárom lakattal, de az is recsegve szétfeszül, kirobbannak belőle a szép, fontos pillanatok, szétgurulnak a padlón, és eltűnnek. Amit tudok megmentek még, és a zsebeimbe gyömöszölök… Az óra hangosan ver a falon. Indulni kell az idő után, meg kell próbálnom utolérni.