Felveszem vállamra a keresztet
erős párhuzam gondoltam
de találó, ugye tudod?
Szóval felveszem a keresztet
és viszem át a sivatagon,
a hegyeken, a folyókon, mezőkön
a napokon, heteken, hónapokon át
fárasztó, nehéz, gyötrelmes lesz
Na mindegy
Mert vinni akarom, mert jó vinni
Mert remélem elérek egyszer hozzád.
Címke: Isten
Örök élet
Egy délelőtt két idős hölgy kiáltott be hozzám,
akik Isten igéjét hirdették fáradhatatlanul,
álltunk a kerítésnél és beszélgettünk
egyből nagyot ajánlottak:
örök életet a mennyek országában…
türelmesen végighallgattam őket,
de azt nem mondtam el nekik,
hogy nem szeretnék örökké élni
elég, ha egy ideig újjá tudok éledni,
minden fényes, élénk illatú tavasszal
mint a kertben a színes virágok,
kusza bokrok, és girbegurba fák
amik most csendben pihennek,
és várják hogy felébredjenek álmukból…
aztán elköszöntem Isten szolgáitól, és
tovább dolgoztam a kertben.
Áldás
Áldja meg az Isten önöket! Adjanak pár forintot!
– könyörög a koldus az aluljáróban.
Ha adunk néki, vajon tényleg megáld az Isten?
Ha az áldás végett adunk, valószínűleg nem.
Ha nem gondolunk az áldásra, valószínűleg igen.
Fotó: saját.
Istenhez beszél a buszon
Munka után támasztom a falat a buszon
nézem rajta az ilyen-olyan embereket
meg a piszkos üvegen keresztül lemenő Napot
egy öregember ül az egyik széken, nagy, szürke szakállal
göcsörtös, nagy kezekkel, tiszta kék szemekkel
kezében kézzel írt régi, sárga papír van, versfélékkel
félhangosan olvassa a sorokat, úgy, hogy
mi, az utasok ne halljuk, de Isten igen, mert
úgy érzem neki olvassa fel az imákat
közben finoman mozgatja a kezét és mosolyog
határozottan nem őrült, csak éppen beszél Istenhez
boldogabb, mint mi, akik nem tudjuk kihez beszéljünk
hol az én Istenem? nincs meg bennem a bizonyosság
ezért nem tudok vele úgy beszélni, mint az öreg
csak remélem, hogy létezik – de nem hiszem,
ezért nem hall engemet, amikor szólok hozzá…
Istent árulók
Öreg nénik és bácsik álldogálnak szerényen,
csinos prospektusos állványok mellett,
amelyek Istent árulják, de jóformán senki
sem nem megy oda hozzájuk,
mert Isten nem túl kelendő árucikk,
mivel állítólag meghalt.
Imák
Isten, akinek számtalan neve volt, van, és lesz kissé ingerülten tekintett le a Földre. Imák sokasága szállt az ég felé, ima pénzért, nyugalomért, biztonságért, szerelemért. Isten nehezen viselte ezt a zsivajt, de évezredek óta volt kénytelen hallgatni. Rosszallóan csóválta a fejét, mivel az imákat egyfajta isten elleni erőszaknak, türelmetlen követelésnek érezte. „Kérjetek és adatik néktek” – a mondás igaz volt, de nem éppen abban a formában, ahogy a folyton Istent kérlelők, jajgatva imádkozók gondolták. Isten ugyanis azokat a kéréseket teljesítette, amelyek még kimondatlanul munkáltak az emberekben, vagy álomként szunnyadtak tudatuk mélyén, esetleg kimondatlan vágyként pihent szívükben. A többség viszont kért, és követelt, de Isten befogta fülét.
Keresztet vivők
Látod nyomorúságukat, a kétségbeesést, a szomorúságot
szemeik égő sötétjében, arcuk mély árkaiban
Érzed fájdalmukat egy gyorsan elröppenő pillanatra.
Nyugtató reményt nem adhatsz, mert félted a sajátod
átvenni a terhet nem tudod, sem enyhíteni szenvedésüket
mert: “Mindenkinek meg van a saját keresztje”
“elég egy is” – gondolod, majd Ő átveszi,
talán, de nem is hiszed igazán. Mész hát tovább.
Jelentés
Éves rövid jelentés a mi Urunknak.
Mennyei ügyfélszolgálatunk, amely több mint 1 millió angyalt foglalkoztat, ebben az éveben csaknem 7 milliárd imát fogadott. Alkalmazottaink mindet sikeresen feldolgozták, az arra érdemeseket pedig továbbították. Azonban az eddigi sajnálatos tendencia folytatódik, mivel a legtöbb ima pénzért, boldogulásért, nem ritka esetben pedig egy felebarát elveszejtéséért szól hozzád, Mindenható. Utóbbi imákat természetesen töröljük a rendszerből. A másik emberért folyamodó fohász, amelyet áthat a valódi szeretet, elenyésző, mindösszesen 0,1%. Az arány elkeserítő, amely az emberiség irántad való bizodalmának, benned való hitének folyamatos gyengülésével, és a felebaráti szeretet jelentőségének csökkenésével magyarázható. Megoldásként szóba jöhetne a megmutatkozás, illetve a második fiad az emberek közé küldése, egy újabb özönvizet viszont semmiképpen sem javasolnánk.
Kelt.: 2016. december. 31.
Alázattal, Mihály arkangyal
Rövidek 