Örök élet

Egy délelőtt két idős hölgy kiáltott be hozzám,

akik Isten igéjét hirdették fáradhatatlanul,

álltunk a kerítésnél és beszélgettünk

egyből nagyot ajánlottak:

örök életet a mennyek országában…

türelmesen végighallgattam őket,

de azt nem mondtam el nekik,

hogy nem szeretnék örökké élni

elég, ha egy ideig újjá tudok éledni,

minden fényes, élénk illatú tavasszal

mint a kertben a színes virágok,

kusza bokrok, és girbegurba fák

amik most csendben pihennek,

és várják hogy felébredjenek álmukból…

aztán elköszöntem Isten szolgáitól, és

tovább dolgoztam a kertben.

Istenhez beszél a buszon

Munka után támasztom a falat a buszon

nézem rajta az ilyen-olyan embereket

meg a piszkos üvegen keresztül lemenő Napot

egy öregember ül az egyik széken, nagy, szürke szakállal

göcsörtös, nagy kezekkel, tiszta kék szemekkel

kezében kézzel írt régi, sárga papír van, versfélékkel

félhangosan olvassa a sorokat, úgy, hogy

mi, az utasok ne halljuk, de Isten igen, mert

úgy érzem neki olvassa fel az imákat

közben finoman mozgatja a kezét és mosolyog

határozottan nem őrült, csak éppen beszél Istenhez

boldogabb, mint mi, akik nem tudjuk kihez beszéljünk

hol az én Istenem? nincs meg bennem a bizonyosság

ezért nem tudok vele úgy beszélni, mint az öreg

csak remélem, hogy létezik – de nem hiszem,

ezért nem hall engemet, amikor szólok hozzá…

Imák

Isten, akinek számtalan neve volt, van, és lesz kissé ingerülten tekintett le a Földre. Imák sokasága szállt az ég felé, ima pénzért, nyugalomért, biztonságért, szerelemért. Isten nehezen viselte ezt a zsivajt, de évezredek óta volt kénytelen hallgatni. Rosszallóan csóválta a fejét, mivel az imákat egyfajta isten elleni erőszaknak, türelmetlen követelésnek érezte. „Kérjetek és adatik néktek” – a mondás igaz volt, de nem éppen abban a formában, ahogy a folyton Istent kérlelők, jajgatva imádkozók gondolták. Isten ugyanis azokat a kéréseket teljesítette, amelyek még kimondatlanul munkáltak az emberekben, vagy álomként szunnyadtak tudatuk mélyén, esetleg kimondatlan vágyként pihent szívükben. A többség viszont kért, és követelt, de Isten befogta fülét.

Keresztet vivők

Látod nyomorúságukat, a kétségbeesést, a szomorúságot

szemeik égő sötétjében, arcuk mély árkaiban

Érzed fájdalmukat egy gyorsan elröppenő pillanatra.

Nyugtató reményt nem adhatsz, mert félted a sajátod

átvenni a terhet nem tudod, sem enyhíteni szenvedésüket

mert: “Mindenkinek meg van a saját keresztje

elég egy is” – gondolod, majd Ő átveszi,

talán, de nem is hiszed igazán. Mész hát tovább.

Jelentés

Éves rövid jelentés a mi Urunknak.

Mennyei ügyfélszolgálatunk, amely több mint 1 millió angyalt foglalkoztat, ebben az éveben csaknem 7 milliárd imát fogadott. Alkalmazottaink mindet sikeresen feldolgozták, az arra érdemeseket pedig továbbították. Azonban az eddigi sajnálatos tendencia folytatódik, mivel a legtöbb ima pénzért, boldogulásért, nem ritka esetben pedig egy felebarát elveszejtéséért szól hozzád, Mindenható. Utóbbi imákat természetesen töröljük a rendszerből. A másik emberért folyamodó fohász, amelyet áthat a valódi szeretet, elenyésző, mindösszesen 0,1%. Az arány elkeserítő, amely az emberiség irántad való bizodalmának, benned való hitének folyamatos gyengülésével, és a felebaráti szeretet jelentőségének csökkenésével magyarázható. Megoldásként szóba jöhetne a megmutatkozás, illetve a második fiad az emberek közé küldése, egy újabb özönvizet viszont semmiképpen sem javasolnánk.

Kelt.: 2016. december. 31.

Alázattal, Mihály arkangyal