Kávéautomata-blues II.

Álmosan álljuk körül a gépet

örömmel, megnyugodva halljuk,

amikor lassan csorogni kezd

a kávé a kis plasztikpohárba

Üzemanyag. Kell egy ébresztő…

ilyeneket mondunk, és közben

szépen búg a gép, a kávé csorog

rövid, hosszú, fekete, cukorral

cukor nélkül, vagy csokival.

Az istenek itala” – szól valaki,

egyetértünk vele, bólogatunk,

majd mindenki siet a maga dolgára,

a gép pedig mint valami bálvány

dicsőn, csendben, neonfényekkel villog.

 

 

Hajnali kávé blues

Koszos, hideg hajnalon

fehér pléhpohárból isszuk

ki feketét, ki tejjel barnát

hogy felébredjünk végre,

műanyag kanállal kavarjuk

a kávét – por és forró víz –

ráfújunk, hogy elhűljön

közben lustán nézelődünk

valaki mond egy viccet, de

inkább csendben álldogálunk

és szépen kavargatunk tovább

szomorkás, lassú örvényeket keltünk,

amelyek elnyelik a szomorúságot,

aztán lehet már kortyolni,

egy kis melegséget,

egy kis boldogságot…

 

Kávé és cigaretta

Amikor kávézok gyakran eszembe jut

Jim Jarmusch Kávé és cigarettája…

Nem dohányzok, mégis, ilyenkor

a kávéscsésze mellé képzelek

egy régi, kopott hamutálat,

újaim között egy lassan parázsló,

félig elszívott cigit,

meg persze, különös formákba csavarodva

gondolataimmal az ég felé szálló, kék füstöt…

Kávéautomata blues

Espresso, feketén, kevés cukorral –  ébredéshez, korán reggel

Caffe latte, sok tejjel – csak könnyedén, délelőtt

Caffe Macchiato – ebéd után, ha jól esik

Cappuccino: olasz, holland, brazil – bármikor

Forró csoki – édes desszertnek, késő délután.

Olcsó porokból, százforintos mennyország

néhány perc pihenő, némi ábrándozás –

talán egy teraszon, valahol Rómában,

napsütés, langymeleg, zúgó kismotorok

fényképezőgépes tarka turisták, vaku villan…

… kék neonfény villan az iroda plafonján,

asztal, papírok, monitor, billentyűzet,

kukába dobott, üres műanyagpohár.

Kávészünet

A két irodista a folyosó végén lévő kávégép előtt beszélgetett. Ez volt a napjuk egyik fénypontja, ezért aztán legalább egy nap háromszor kimentek kávét és cappuccinót inni, aztán az udvarra cigizni. Általában értelmetlen beszélgetéseket folytattak, amellyel az értelmetlen munka okozta fásultságot próbálták valamelyest oldani.

Áhhh minden okos már! A szemüveg, a kocsi, a telefon, a tévé, a konyha… Ez a technika nagyon gyorsan fejlődik! – mondta az egyik.

Hát igen, nem semmi… – sóhajtott a másik.

A kávéautomata furcsán berregett, és nem helyezte az adagolóba a poharat, ugyanakkor nem jött kávé sem a pohár helye feletti csőből. Az irodisták bosszúsan nézték a gépet, majd káromkodni kezdtek, és jó párszor bele is rúgtak.

Te rohadék! Add már ki a kávémat! Baszd meg köcsög!

Ekkor a kávéautomatán lévő kijelzők furcsán villódzni kezdett, majd a kávéadagolóból forró kávélé zúdult a két férfire. Ezután fémes zörejek kezdetek kiszűrődni a gépből, amelyek, a leforrázott irodisták legnagyobb ámulatára szavakká álltak össze:

Nesze barmok, basszátok meg Ti!