A két irodista a folyosó végén lévő kávégép előtt beszélgetett. Ez volt a napjuk egyik fénypontja, ezért aztán legalább egy nap háromszor kimentek kávét és cappuccinót inni, aztán az udvarra cigizni. Általában értelmetlen beszélgetéseket folytattak, amellyel az értelmetlen munka okozta fásultságot próbálták valamelyest oldani.

– Áhhh minden okos már! A szemüveg, a kocsi, a telefon, a tévé, a konyha… Ez a technika nagyon gyorsan fejlődik! – mondta az egyik.

– Hát igen, nem semmi… – sóhajtott a másik.

A kávéautomata furcsán berregett, és nem helyezte az adagolóba a poharat, ugyanakkor nem jött kávé sem a pohár helye feletti csőből. Az irodisták bosszúsan nézték a gépet, majd káromkodni kezdtek, és jó párszor bele is rúgtak.

– Te rohadék! Add már ki a kávémat! Baszd meg köcsög!

Ekkor a kávéautomatán lévő kijelzők furcsán villódzni kezdett, majd a kávéadagolóból forró kávélé zúdult a két férfire. Ezután fémes zörejek kezdetek kiszűrődni a gépből, amelyek, a leforrázott irodisták legnagyobb ámulatára szavakká álltak össze:

– Nesze barmok, basszátok meg Ti!