Éjszaka a tücskök zenéjét hallgatom

Végre nem emberek énekelnek

az összetört, szomorú szívükről,

vágyakról, álmokról a másikról.

Csak ciripelést hallok, furcsa

zenét, amiben úgy tűnik minden

benne van, az egész éjszaka,

a világ, én, a múlt, meg a jövő…

aztán elalszok…

Másnap némileg csalódottan olvasom:

“A hímek ciripelésükkel csalogatják

párzásra a nőstényeket.”