Koszos, hideg hajnalon

fehér pléhpohárból isszuk

ki feketét, ki tejjel barnát

hogy felébredjünk végre,

műanyag kanállal kavarjuk

a kávét – por és forró víz –

ráfújunk, hogy elhűljön

közben lustán nézelődünk

valaki mond egy viccet, de

inkább csendben álldogálunk

és szépen kavargatunk tovább

szomorkás, lassú örvényeket keltünk,

amelyek elnyelik a szomorúságot,

aztán lehet már kortyolni,

egy kis melegséget,

egy kis boldogságot…