Este volt, és szúrós hideg, mégis

barátságosan mormolt a város:

minden lehetséges, minden rendben van

erős és fiatal vagy – még -, szétvet az energia

a gondolatok pedig szikrázva csaptak össze

a fejemben, és pattantak ki az ég felé

majd otthon egy üvegbe gyűjtöttem őket,

hogy majd később talán jók lesznek valamire,

mégis nyugtalan voltam, csak feküdtem az ágyban,

aztán nehezen belecsúsztam az álmok

furcsa, széteső, a semmibe omló hullámai közé

reggel felébredtem, és éreztem, hogy öreg vagyok

hiszen már minden héten ugyan azt vásárolom:

ugyan azt a kenyeret, sajtot, vagy éppen csokoládét

egyre korábban kelek, egyre fázósabb vagyok

ősz csíkok csavarodnak a homlokomra, ha pedig

vendégek jönnek ugyan úgy integetek utánuk

mint ahogy utánam integettek a nagyszüleim.