Csak úgy…

Csak úgy odaadtam a lelkemet
– nem is tudom miért pont Neked –
amit egy ócska, leragasztott dobozban tartok,
és senkinek sem mutatok meg, most mégis
felnyitom, és kiveszek belőle:
fájdalmat, szomorúságot, fáradt emlékeket,
meg valamennyi szépséget, egy kis örömöt.
Te elvetted és kedvesen megköszönted,
én pedig végre megnyugodtam.

 

…Neked…

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s