Már a nyolcadik menet, de nem bírom

feldagadtak és véresek a szemeim,

veszettül sajog és fáj minden izmom,

a karjaim csak bénán, ernyedten lógnak

kényszerűen fürdök a saját verejtékemben,

beleszaladok egy kegyetlen felütésbe

és hirtelen a padlón találom magam

hunyorogva nézem, az ellenfelem –

de saját magamat látom ott

magasba emelt karokkal, gúnyosan vigyorogva…