Már a nyolcadik menet, de nem bírom
feldagadtak és véresek a szemeim,
veszettül sajog és fáj minden izmom,
a karjaim csak bénán, ernyedten lógnak
kényszerűen fürdök a saját verejtékemben,
beleszaladok egy kegyetlen felütésbe
és hirtelen a padlón találom magam
hunyorogva nézem, az ellenfelem –
de saját magamat látom ott
magasba emelt karokkal, gúnyosan vigyorogva…