Kijózanít a hideg, és eszembe jut:

“… a vas világ a rend”

kifújom a párát, reményeim

gőzölögve tűnnek el a sötétben

nem szoktam – de kiköpök,

zavaros érzéseim a földön csattannak

ki voltál Te? Mi vagy Te?

hazaérve leöltözök, majd kiveszem a szívem

nyűtt, vacak, ütött-kopott réz szerkezet

kihűlt, majdnem teljesen hideg,

lassan felnyitom,

egy kis parázs még van benne,

gondolkodok, kirázzam-e a földre?

de inkább visszazárom, jó lesz még,

egyszer, talán…

 

…Neked…