Itt ülök egy ócska váróteremben, aminek

fekete-fehér kőkocka padlója van

a falak pedig kórház-zöld színűek,

halvány neon világit be minket, mert

vannak itt mások is, mindenféle ember:

nő, férfi, gyerek, felnőtt, és öreg,

akik mindenfélére várnak:

valaki pénzre, valaki csak az ebédjére

valaki arra, hogy éljen, valaki, hogy haljon

valaki a gyerekére vár, valaki a macskájára

én Rád várok, pedig a logika szerint nem kéne,

de még maradni akarok ebben a váróteremben.

Őrültség tudom, pedig nem vagyok őrült.

…Neked…