Az univerzális dal, bármikor, bármilyen hangulatomhoz megfelel. Nagyon régi kedvenc, és még mindig folyamatosan hallgatom. Rémesen egyszerű, ugyanakkor furcsa szám ez a Cat Like Thief. Egyrészt ott van a lüktető ritmus Travis Barker dobjátékának és a ráépülő monoton gitárnak köszönhetően. Másrészt az egymástól homlokegyenest ellentétes két énekstílus: Tom DeLonge “hülye gyerek hangja” és a vendégszereplő Tim Armstrong beszédszerű éneklése – még érdekesebb hangulatot adnak az egésznek. Hipnotikus, kavargó a zene, amely érdekes módon mindig megnyugtat. Ha rossz kedvem van, akkor kihúz belőle, ha jó kedvem van, akkor pedig csak elmélyíti azt. A lényeg, hogy a dal valamilyen ritmust ad a gondolataimnak, érzéseimnek, összerendezi őket a magukba visszatérő egyszerű ütemekkel. Most éppen felejtéshez “használom”. A zene, mint valami lassú centrifuga forgatja az érzéseimet, és lefelé nyomja őket a szív mély tárnáiba. Tulajdonképpen a szívdobogás is eszembe jut erről a ritmusról – hát nagyon faszán összerakták ezt a dalt.