A Learning to Fly eredetileg egy Tom Petty dal, amit nagyon szeretek. Alapvetően nosztalgikus, de bizakodó, emelkedett hangulatú dal. Rengetegen feldolgozták, alapvetően az eredeti szellemében, azonban a Kurt Vile-féle verzió valahogy egészen más. Minden benne van, mint ami az eredetiben, de Vile hozzád a saját személyiségéből adódó bolondságból, és különcségből. Valami esendőséget és sebezhetőséget is belevisz a dalba, amit lehet, hogy csak én érzek ki a zenéből – nem véletlenül. Sokszor meghallgattam a dalt, és rájöttem, hogy bármennyire is erős vagyok, és elviselek szinte bármit, nagyon is sebezhető vagyok. Sebezhető és különc – annak érzem Vile-t is, amikor ezt a dalt játssza. Hiába vagyok magabiztos, és egy fajta “leader” a munkában, nyugodt a mindennapokban, de mégiscsak sérülékeny vagyok, mint Vile ócska gitárja. Próbálok bezárkózni, ahogy tudok, de ez nem megy könnyen, ha ez a dal is simán beférkőzik a szívembe.