A Slightly Stoopid Collie Man című dalához egyértelműen a nyár kapcsolódik. Egyfelől ez természetes, hiszen reggie-s alapjai vannak ennek a napfénnyel és tengerrel teli dalnak, másfelől azonban nekem mindig a nyári autózások jutnak eszembe. Ha nem kapcsolom be a légkondit, akkor lehúzom az ablakokat, kinyitom a tetőablakot, és nagyobb sebességnél egészen elviselhető a klíma. Közben szól a Collie Man: meleg van – lassan olyan akár a trópusokon – rövid gatyát és atlétát, meg napszemüveget viselek. Pont ilyesmihez írták a dalt. Meg persze sok mást is jelent nekem – elsősorban azt, hogy tartsam magam ahhoz, hogy olyan hangulatban éljek, mint amit a dal áraszt. Ez nagy részt sikerül is szerencsére. Elengedem a rohanó, vagy felvágós seggfejeket, hadd siessenek, valahova… Nekem nem sietős az utam és az életem.

Másfelől a dal közepén hallható gitárszóló mindig figyelmeztet, hogy a zene számomra sokszor tökéletesebben fejezi ki az érzéseket, hangulatokat, amelyeket én legfeljebb csak körülírok. Szóval írok és írok, de csak nagyon ritkán nem lesz “zene” belőle…