Hazafelé hajtok, át a városon
A tavaszi fényben fürdenek az
épületek, utcák, emberek
Begubózva éltünk hónapokig…
Furcsa, nyúlós pólyát szőtt körénk
ez a kór félelemből, pánikból,
kitartásból, bátorságból…
ezerféle szőttesből
Most mintha pillangók repkednének,
úgy sétálgatnak az emberek
örülnek az illatos-fényes tavasznak
talán mint még soha…
Úgy tűnik felébredtek
a hosszú-dermedt álomból…
de vajon tényleg felébredtek?