Hazafelé hajtok, át a városon

A tavaszi fényben fürdenek az

épületek, utcák, emberek

Begubózva éltünk hónapokig…

Furcsa, nyúlós pólyát szőtt körénk

ez a kór félelemből, pánikból,

kitartásból, bátorságból…

ezerféle szőttesből

Most mintha pillangók repkednének,

úgy sétálgatnak az emberek

örülnek az illatos-fényes tavasznak

talán mint még soha…

Úgy tűnik felébredtek

a hosszú-dermedt álomból…

de vajon tényleg felébredtek?