A néma törvények folyton munkálkodnak

A növények a tavasz parancsára felélednek

Szárak, kacsok, levelek törekednek a felszínre

Virágok bomlanak ki elbódítva az élettel

A messzi, vén csillagok és bolygók

rafináltan, láthatatlanul rendezik a sorsot

lentről nézem őket, fáradtan gondolom, hogy

legyőztem őket, vereséget mérve magamra

fényük lehull rólam, az égi kapuk bezárulnak

veszem hát a szerszámaim és dolgozok tovább…