Nehéz és könnyű az élet
egyszer kősziklát görgetek magam előtt –
görnyedve, mint Sziszifusz
máskor meg lazán csak arrább rúgom,
mert csak egy apró, kicsike kavics
– gondoltam ezt hazafelé sétálva,
kissé spiccesen, könnyedén.
Kategória: vers
Se ez, se az
Prolinak túl kifinomult és művelt, értelmiséginek pedig túl bunkó.
Úriembernek túl nyers, tahónak pedig túl udvarias
Művésznek túl kispolgári, átlagembernek pedig túl álmodozó
…vagyok.
Nagyapám
Nagyapám szenet hordott – magas volt, szálkás és erős
még öregen, betegen ősz fejjel is
sokat ivott, egyszer részegen aludva találtuk a fűben
otthon atlétában ülve magyarázott a családnak,
és nekünk gyerekeknek
fociról, tudományról, és az életről
közben szívta a cigit, és itta a bort
szállt a füst, szálltak a szép szavai.
Én lediplomáztam, irodában dolgozok,
nem iszok sokat, és nem tudok már
úgy beszélni a világról, mint Ő.
Istent árulók
Öreg nénik és bácsik álldogálnak szerényen,
csinos prospektusos állványok mellett,
amelyek Istent árulják, de jóformán senki
sem nem megy oda hozzájuk,
mert Isten nem túl kelendő árucikk,
mivel állítólag meghalt.
Egy szobában
Ez van,
munkaállomás, fitness-bérlet,
szelfi bárhol, fesztiválok – ha lehet olcsón,
kóla, vagy pia, csak sok legyen
utazás, ha lehet gyakran
legyen minél kényelmesebb,
nyomorult férgek forognak boldogan,
a rothadó ételmaradékban,
kell-e más? egy kis edzés
protein, mozi, pihi
Mégis van más is
felragyogó gondolat, alkotó őrület,
magányos esték könyvekkel,
szalonspicc, sör és Bukowski
beszélgetés egy gondolkodó emberrel
valahol egy szobában.
Pálinka blues
A pálinkát egyszerű, kicsi hármas pohárból isszuk.
A szilvát, almát, körtét, cseresznyét
szépen sorban, finom sörrel kísérve.
Az első után melegséget érzünk szívünk csücskében
A második után egyre többet mosolygunk kajlán
A harmadik után egyre nagyobb lesz víg hangunk
A negyedik után bátrak leszünk és erősek
Az ötödik után már mindenre képesek vagyunk
A hatodik után mi vagyunk a legnagyobb filozófusok és költők
A hetedik után kissé borússá válik kedélyünk
A nyolcadik után komoran meredünk a mára
A kilencedik után kósza reménnyel tekintünk a holnapra
Végül jó éjt kívánunk és magunkat húzva-vonva aludni térünk…
Idő II.
Fiatalon, önfeledten szórtam zsebemből az időt
akárhol is jártam éppen, csengve hullott szerte-szét
Mostanra zsugori gyűjtögető lettem,
mint álmai előtt Ebenezer Scrooge, így
ládába zárom az időt, erős lakatot teszek rá
a kulcsot kapzsin, féltve rejtegetem, mégis
időm pedig egyre csak fogy és fogy…
Győzni
A legtöbben győzni akarnak – mindig,
de nem tudják igazán, hogy miért.
Az óvoda óta kell ilyesmiket hallgatnom:
Én ezt jobban tudom! Én ezt jobban csinálom!
Én leszek az első! A legjobb leszek!
Lenyomlak simán! Győzni fogok érted!?
Értem én, csak éppen köpök rá, nem érdekel,
mert én senkit sem akarok legyőzni,
csak önmagamat.
Ősz
A lassan enyésző, bomló őszi levelek szaga,
olyan mint régi, megsárgult könyvek illata
az erjedő, zizzenő avar-ágyon lépkedve,
olyan mintha egy régi könyvben járnék…
Fotó: saját.
Szotyola
Gyerekként a szotyolát köpködtem apámmal a meccsen,
a Csepel-pályán, mindenféle meccs nézése közben,
– a szotyi száraz volt, sós, zörgő papírzacskóban –
aztán rájöttem, hogy olvasni jobban szeretek,
így a könyvek lázas bújása közben is szotyiztam
szépen egyesítve a proliságot, a magasirodalommal.
Rövidek 